Kép forrása: pixabay
Fecsegők.
ó, ezek a verebek!
szürkék, fecsegők
szemtelen mihaszna népség
csak akkor halkul el
mikor a város zaja
aludni tér
no, és a varjak!
az éhenkórász, behemót madarak
dobhártyafúró rikácsolásukkal:
kár, kár, kár, hogy
a szarka mindent elvitt már
de minden ricsajt, lármát
elfelejt a fülem
reggel, mikor a cinegék
trillája ébreszt
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ablakomon jégvirág nyílt, ránk köszönt az ünnep, Hóesésben angyal oson, hogy varázslatot hintsen. Száncsengőtől hangos utcák, milliónyi gyermek, Várják már az ajándékot, kiváncsi kis szemek. Feny...
Elolvasom
Ki kopog a kertben? Mi kopog a fákon? Maradjunk csak csendben, Nincs, ki kiabáljon! Most hallgasd a tájat, Mi a furcsa rajta? Nézd azt a szép ágat, Kis lyuk van alatta! De mégis, ki kopog? Még mindig ...
Elolvasom
Az ősz beköszöntével Alicének, a virágtündérnek kevesebb lett a dolga, beült hát a csűrben kialakított szalmabála sarokba, ahol Anzelm, a kertész köré csoportosultak a gyerekek, hogy meghallgassák a legújabb Szalm...
Elolvasom
Egyszer volt, hol nem volt, valahol az országunk legszélén, élt egy ember a feleségével és a három pújával. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. Az asszonyka minden reggel, amikor a kakas kukorékolt...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Óczy amatőr író
1957-ben születtem Zentán. 2000-óta Budapesten élek, és ma már időmilliomos nyugdíjas vagyok. Nyomtatásban megjelent írásaim antológiákban, magazinokban olvashatók.