Kép forrása: Depositphotos
Fekete bárány.
Mezőn kószálnak a juhok
egyéb dolguk nincsen,
közelben egy száraz bokor
jó erősen zizzen.
Meg is ijedt a sok bárány
biztosan egy farkas,
mert egy ilyen kis bokorba
nem fér be egy szarvas.
Nem eszükről híresek ők
lehetne ott más is,
mondjuk egy kis kósza nyuszi
az inkább reális.
Nem gondolkodtak ők sokat
nem is nagyon tudnak,
riadtukban szedik lábuk
falu felé futnak.
Hátul marad a juh vezér
számolja a nyájat,
megcsóválja büszke fejét
nincs meg minden állat.
Most már mindegy itt a veszély.
Jobb, ha ő is elfut.
Farkas ellen esélye sincs
jó, ha haza eljut.
Gyorsan kiürült a mező
csak a bokor áll ott.
Hirtelen egy hang szólal meg.
valaki kiáltott.
–Beeszorultam, segítsetek
tartanak az ágak,
ne hagyjatok testvéreim
a világ csúfjának.
Csend felel csak a kérésre
nincsen, aki hallja.
Most már régen otthon pihen
az egész juh banda.
Megijedt a bokor fogja
lassan itt az este.
Mi lesz vele, ha erre jár
egy hatalmas medve?
Hatalmasat rántott magán
elengedte az ág,
Higgyétek el óriási
erő a gyávaság.
Itt az este sötét van már
a birka akolban.
Juhászkutya hatalmasat morran
odabent az ólban.
–Itt valami korom sötét
árnyék rohangászik,
na de aztán jóval kezd ki
majd jócskán ráfázik.
Morogta a bosszús kutya
és már rohant arra,
amerre az árnyat látta
nem is várt ő tapsra.
Feketeség áll udvaron
remeg félelmében,
nem hiányzik neki a stressz
élne békességben.
Ő csak egy fekete bárány
kit a réten hagytak.
Úgy gondolta otthagyták, mert
nem kell a csapatnak.
Juhászkutya meglepődve
nézett a szegényre.
Hogy lehet, hogy elhagyta őt
a csapat vezére?
Felébredt a juhok feje
a hangos morgásra.
Borzalmasan álmos volt most
nem is gondolt másra.
Ám a kutya nagy dühösen
jól leteremtette.
Elhagyta egy bandatagját
bűnös ez a tette.
Szégyellte is magát a kos
ám már nincs mit tenni.
Behívta fekete bárányt
egy kis szénát enni.
Akármennyire is féltek
ne tegyetek ilyent.
Nem biztos, hogy veszélyt jelent
mikor bokor zizzent.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...