Fekete vár

Fekete vár.

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király. Ennek a királynak volt egy szépséges lánya, aki olyan szép, kedves volt, hogy csodájára jártak az emberek.                         Egy nyári hajnalon a királylány kiment szeretett gyümölcsfái közé, megcsodálni a felkelő nap első sugarait. Ahogy elbűvölve nézte a tájat egyszeriben fekete füst gomolygott elő egy lyukból és körülvette a királylányt. Hiába sikoltott, kiáltott senki sem hallotta,mert olyan sűrű volt. Elindult a füst mint valami hurrikán és egyenesen egy feneketlen, sötét lyukba vitte. Amint lába a földet érte a királylány igyekezett megtudná kirabolta el. Ahogy meglátta elrablóját elájult, mert nem más állt előtte mint az ördögök fejedelme Zór volt előtte.                    Búsúlt is az öreg király mikor megtudná egyetlen lányát elrabolták. Ki is hirdette tüstént, hogy aki vissza hozza lányát az alvilágból annak adja felé királyságát és a hercegnőt. Jelentkeztek is hercegek, bárók, válogatott cigánylegények. Mind megpróbálta de elbuktak. Meghallota a felhívást egy gulyás legény és arra a döntésre jutott, hogy megküzd a feledattal. Jelentkezett is a királynál.                                   - Nekem már mindegy édes fiam, hogy ki hozzá vissza! - mondta búsan az öreg király. - Én vissza hozom a királylányt, erre mérget vehet! - jelentette ki elszántan a gulyás.               El is indult hét nap s hét éjjel ment míg megtalálta az Alvilág kapuját. Bekopogott egy ősz öreg ember nyitott ajtót.                       - Jó estét öreg apám! - köszönt udvariasan.    - Szerencséd hogy öreg apámnak szólították! Különben a medvék tépték volna szét! Hol jársz Te ahol még a madár se jár? - kérdezte az öreg. - Keresem a Alvilág kapuját! - felelte bátran. - Hát akkor jó helyen jársz! Téged kivételesen beengedlek fizetés nélkül! - mondta az ősz öreg ember. Azzal kinyitotta az ajtót. A gulyás megakarta köszönni de mire észbe kapott már a másvilágon volt! Alighogy leért megszólította valaki. - Hé te ember ízíng már pólyás koromban tudtam, hogy megkell birkoznom veled-mondta a hang. - Hát jó legyen! - válaszolta a gulyás. Ebben a pillanazban egy bokor mögül elő ugrott a hat fejű sárkány. A gulyás nem félt bátran negbirkozott és legyőzte a sárkányt. Győzelme után elindult. Ment, ment míg végül egy hatalmas fekete várat pillantott meg. 

S hát kinézetét ki szomorúan az ablakon? Nem más mint a királylány. Amint észrevették egymást a lány felsikoltott - Jaj lelkem, galambommért jöttél értem hisz jól tudod, hogy az én uram maga az ördög! - felelte rémülten a királylány-Egyet se félj majd én kiszabadítalak! Megküzdök az ördöggel! -. Ahogy ezt kimondta megjelenő az ördög,és megkezdődőtt a harc. A gulyás felülkerekedett ellenfelének és végül Ő lett a győztes. A királylány a nyakába borult boldogan. - Ásó, kapa, nagyharand válosszon el minket! - szólt a nyertes. Amint felértek hát napos lakodalmat csaptak és ma is élnek ha még nem haltak.