Kép forrása: saját
Fényhozó.
Lassan csendbe fordul
a zajongó város,
a pék kisütötte
az utolsó mákost.
Kinn az alkony, égbolt
ontja hópihéit,
ahogy buzgó inas
cukrozza pitéit.
Puha léptek alatt
roppan fehér paplan,
messze száll az éjben
egy csellengő dallam.
Hangja sűrűsödik,
csendül ablak szárnyán,
simítva átsuhan
fal imbolygó árnyán.
Gyertyák lángja lebben
tűlevelű fákon,
mélykék vásznat festve
fénylik a karácsony.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/89651
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Bent lakott a bozótban, az erdő mellett,ez a ravasz róka mindig erre tekergett. Bele lapult a nagy fűbe, de olyan is volt már,hogy ülve,áldozatát leste. Egy este, amikor már alkonyodott,egy fácán ka...
Elolvasom
Egyszer volt egy szegény embernek egy fia. Azt mondja az anyjának:- Tarisznyáljon fel, édesanyám, szegények vagyunk, elmegyek bujdosni, szolgálatot keresni.Feltarisznyál az anyja, s elmegy hetedhét ország e...
Elolvasom
A szentendrei Skanzen étterem vendéglőse, Dömötör befejezte a takarítást. Miközben felpakolta a székeket az asztalra és felmosta a követ, eszébe jutottak az aznapi bemutató legmulatságosabb pillanatai, am...
Elolvasom
Egyik nap elküldtem a két kislányomat a Patyolatba, hogy hozzák haza a kész, frissen mosott, vasalt ágyneműt. A nagyobbik lányom úgy 8 éves lehetett, a kisebbik meg 5. A Patyolat a házunkkal szemben lé...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Földi Erzsébet Amatőr író
A térképnek kicsiny pöttye az, ahol épp most lakom nem mondhatja senki rám, hogy ellopkodom a napom. Gyerekkertben én vagyok a legnagyobbik gyerek főként erre utalnak rímbe szedett víg jelek. Szeretem az irodalmat, minden faját olvasom, ezért sűrűn megfordulok irodalmi oldalon. Az írásnak szérűskertjét egy ideje művelem, s előfordult, hogy nevettek egynémelyik művemen. ...