Kép forrása: saját
Fényhozó.
Lassan csendbe fordul
a zajongó város,
a pék kisütötte
az utolsó mákost.
Kinn az alkony, égbolt
ontja hópihéit,
ahogy buzgó inas
cukrozza pitéit.
Puha léptek alatt
roppan fehér paplan,
messze száll az éjben
egy csellengő dallam.
Hangja sűrűsödik,
csendül ablak szárnyán,
simítva átsuhan
fal imbolygó árnyán.
Gyertyák lángja lebben
tűlevelű fákon,
mélykék vásznat festve
fénylik a karácsony.
Forrás: https://www.poet.hu/vers/89651
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Gitta manó szüleivel és két öccsével már új odúban, a Napsütötte-rét nyugati végében egy sudár, szinte égig érő tölgyfa tövében éldegél szerényen. Ez a kislány manócska – már nem is olyan kicsi – egy éve...
Elolvasom
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt egy csodálatos nagy kerek erdő, amelynek lakói egy csodálatos őszi napon versenyt rendeztek, amelyen azt próbálták eldönteni, hogy melyik állat a legfonto...
Elolvasom
Fehér-Barabás Bernadett:Erdei zsibongás Oda nézz! Megmozdult egy ág!Jaj, nem! Csupán egy hernyó arra járt.Na, de hiszen mégis mi ez a zaj?Csak képzelem vagy ez tényleg óriási ricsaj?Dehogy! Biztos ugrot...
Elolvasom
-Apáddal beszéltünk és arra jutottunk, hogy nem mehetsz el… „Miiiiiiiii!? Most ez komoly, nem ez nem lehet igaz.” -Nem mehetsz el, mivel beszéltem Lilivel és azt mondta, hogy holnap elutazik és csak 2 n...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Földi Erzsébet Amatőr író
A térképnek kicsiny pöttye az, ahol épp most lakom nem mondhatja senki rám, hogy ellopkodom a napom. Gyerekkertben én vagyok a legnagyobbik gyerek főként erre utalnak rímbe szedett víg jelek. Szeretem az irodalmat, minden faját olvasom, ezért sűrűn megfordulok irodalmi oldalon. Az írásnak szérűskertjét egy ideje művelem, s előfordult, hogy nevettek egynémelyik művemen. ...