Fenyőfa és ajándékok

Fenyőfa és ajándékok.

                                         FENYŐFA ÉS AJÁNDÉKOK

         Egyszer történt, hogy egy fiú megértette, mi is az a karácsony.

Hideg volt az idő, de hó nem esett. Marci és Ádám épp a karácsonyfát díszítették. Elmondom azt is, kik voltak ők.

         Marci hat éves, elsős, Ádám pedig már tizenhárom éves, hetedikes, jeles tanuló volt. Anyukájuk mézeskalácsot sütött - idén már negyedszer -, az apukájuk halászlét főzött a konyhában.

- Úgy várom az ajándékokat! - lelkendezett Marci.

- Na, és szerinted, mi a lényege a karácsonynak? - kérdezte Ádám.

Marci gondolkodott egy keveset, majd így szólt:

- Hogy..., hogy sokat eszünk!

Valószínűleg azért mondta ezt, mert más nem jutott eszébe.

- Meg...., hogy feldíszítjük a fenyőfát! És ... az ... ajándékok. Itt már elbizonytalanodott.

- Inkább valami más - felelte Ádám.

- Mi a lényege? - érdeklődött a kisfiú.

- Elmesélek egy történetet, talán abból rájössz.

Nagymama is kisétált a szobából és leült a kandalló mellé a karosszékbe, hallgatni nagyobbik unokája történetét.  

Ádám elkezdte a mesét.

- Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó, abban élt egy magányos öregasszony. Soha senki meg nem látogatta, nem kapott süteményt, sem ajándékot. Ám ezen a karácsonyon ez megváltozott. Ugyanis élt a faluban három testvér, Móni, Eszter és Tomi. Egyik délelőtt ott játszottak a néni háza előtt. Vidámak voltak, várták a karácsonyt. Legalábbis vidámak voltak, míg Móni meg nem szólította testvéreit.

- Nézzétek, milyen magányos házikó! Ki lakik benne? - kérdezte a lány.

- Az öreg Rebeka néni - felelte Eszter.

- Egyedül - tette hozzá Tomi.

Egy darabig nézték a házat.

- Segítsünk rajta, hogy ne legyen olyan egyedül! - javasolta Eszter. Erre Móni is mosolyogni kezdett.

- Vegyünk neki karácsonyfát!- javasolta.

- Süssünk neki bejglit!

- És mézeskalácsot!

- Vegyünk neki meséskönyvet!

- Angyalkákat a karácsonyfára!

- Faragjunk szánkót a saját kezünkkel!- lelkesedtek a testvérek.

- Ugyan Tomi - ellenkezett Eszter - hiszen ő egy idős néni, mit kezdene egy szánkóval!

- Különben is - folytatta Móni - mi nem tudunk szánkót faragni.

- Nem baj - makacskodott a fiú -, akkor is faragunk...

- És mi lenne, ha meglátogatnánk, és vinnénk tüzelőfát? Azután meghívnánk magunkhoz a karácsonyi ebédre?

- Az jó lenne - felelte röviden Móni húga ötletére.

         Karácsony napján be is kopogtattak a házba. Átadták az ajándékaikat a néninek, begyújtottak a kandallóba, majd Rebeka nénivel együtt elindultak haza. A konyhában már várta őket a halászlé és a mákos bejgli. Mikor már a másodikféle következett, a néni megszólalt:

- Gyerekek, köszönöm ezt a sok ajándékot és az ebédet! Most már nem vagyok magányos. Azonban lenne még egy kérdésem  hozzátok:

- Lehetne ez így minden karácsonykor?

- Minden vasárnap! - kiáltotta Tomi.

- Igen! - helyeselte Móni.

- Pontosan! - így Eszter.

Azóta Rebeka néni jó barátságban van a családdal, és minden vasárnap náluk ebédel.

- És ez a karácsony lényege, kicsi Marci - mondta a nagymama, miután Ádám befejezte a történetet.

- Most már értem! A karácsony a szeretet ünnepe! És a lényege, hogy kibéküljünk még az ellenféllel is! És, hogy adni jobb, mint kapni!

- Pontosan - felelte Ádám.

Ez az a történet, amiben egy fiú megértette, mi is az a karácsony.

KELLEMES ÜNNEPEKET!

Kisgyőri Sára - 2022. december