Fly a hős

Fly a hős.

Sziasztok, a nevem Fly. Egy közönséges házilégy vagyok. Vagyis annak kellene lennem, de a kis gazdámnak én vagyok a legkülönlegesebb állat a Földön. Ez az én történetem. 
Viszonylag hamar megtanultam, hogy nem könnyű a legyek élete. A legkevésbé kedvelt állatok egyike vagyok. Minden tudásom a nagybátyámnak  Köpő Dicknek köszönhetem. Vele együtt repkedve tanultam meg a túlélés törvényeit. Naponta feltérképeztük a legjobb ételmaradék lelőhelyeket. Néhány étteremben kiváltképp guszta falatokra leltünk. Megismertette velem a leggyakrabban használt légyírtók fajtáit is. Mai napig eszembe jut híres mondása, mely szerint az írott sajtó nem életbiztosítás a  legyek számára. Hát igen, az újságpapír veszélyes fegyver, de a légyírtóspray sem a kedvencem, viszont igyekszem a veszélyek ellenére is meleg kuckót keresni, ha fázom.
 Nagybátyámat ősszel vesztettük el. Apám szerint egy darabig csak szédelgett, mint az őszi légy, majd elpusztult végelgyengülésben. Egy biztos a mondása igaz volt, ahol világos van, ott meleg is, így be is repültem az ablakon egy tágas nappaliba. Ügyesnek kellett lennem. Manővereztem, hogy ne vegyenek észre. Ha megláttak fedezékbe lapultam. A gyorsaság és a stratégiai érzék nélkülözhetetlen ebben a műfajban. A családom óva intett, hogy feltűnösködjek, de a véremben van a legyeskedés. Még nagyon fiatal vagyok  és imádok játszani. Főleg Marcival. Már több napja berepültem hozzá. Kicsit ügyetlen volt, sose akart elkapni. Bezzeg a papája, viszont a fiú már többször is megmentette az életem. Néztem az ablakpárkányról, ahogy a szőnyegen legózott. Belemerült a játékba.  Annyira figyelt, hogy észre sem vette a sütőben felejtett pizzát. Hadművelet indult. Belerepültem a hajába, gondoltam azt általában szeretik. Nekem nagyon vicces volt. Ahogy észlelte, el  is kezdett kalimpálni. Na jó – gondoltam  és megpihentem a pisze orrocskáján. 
-    Hagyjál – mondta mérgesen. 
Ne már, hát nincs kedved játszani velem? – gondoltam. 
-    Most fáradt vagyok, gyere aludj velem – majd elfeküdt a bolyhos szőnyegen.
Óh azok a bolyhok. Puhán, melegen és védelmezően öleltek körbe. Olyan jól lett volna egy kicsit megpihenni ott biztonságban a kisfiú mellett, de egy nagyon rossz szagot éreztem. Füst szagot.  Bereppentem a konyhába és mit láttam,  a sütő irdatlanul füstölt. A kisfiú szülei a kerten voltak. Fel kellett ébresztenem. Nem tudtam, hogy csináljam, de a megoldásra hamar rájöttem. Zümmögni kezdtem a fülébe. Ahogy arra számítottam felébredt és csapkodni kezdett körülöttem. Én egyre távolabb repkedtem tőle, jelezve, hogy a szag a konyha irányából jön. 
-    Fúj, de büdös van – mondta és követett a konyha felé.
Mikor a konyhába értünk, már nem láttunk a füsttől. Kis barátom kétségbeesett. Én is elbizonytalanodtam kicsit, de aztán eszembe jutott, amit Köpő Dick mondott nekem. „ Mindig arra repülj fiam, amerre világos van.”  Mikor már tudtam tájékozódni, zümmögéssel jeleztem a helyes utat. Pár lépés után már biztonságban voltunk, a fiú pedig kifutott a szüleihez, hogy értesítse őket a veszélyről. Mikor a gond elhárult és jól kiszellőztették a házat, kissé megnyugodtam.  Örömöm korainak bizonyult. Kis pajtásom apja észrevett.  Egy tekercs újságpapírral közeledett felém. A tartásából láttam, hogy nem viccel. Ekkor Marci elé toppant és ezt mondta.
-    Apa, ne bántsd. Megmentette az életem. Fly egy hős.
Én az asztalon álltam és farkaszemet néztem az ellenséggel. Közben a hiúságom legyezgette, hogy az imént hősnek hívtak. 
-    Ha ez a légy nem lett volna és nem legyeskedik úgy körülöttem én nem ébredek fel a füstszagra és ki tudja mit történt volna velem. Ő a barátom. Amíg csak él ő a szobámban biztonságban lesz. Kap egy kis puha párnát az asztalon és minden nap egy kupaknyi cukros szirupot. hogy ne legyen éhes. Napközben kiengedem, hogy kedvére repdessen a világban. Édesapja erre elmosolyodott és megkérdezte.
-    De hogy fogod megkülönböztetni a többi légytől?
-    Egy pici matricával jelölöm meg, melyet a szárnyára ragasztok. Innem mindig tudni fogom, hogy az én háziállatom. 
Hát igen, azóta napi szinten meglátogatom Marcit és játszom vele. Ha elfáradok eszek egy kis szirupot és pihengetek a fekhelyemen, miközben ő a számítógépnél tanul, vagy játszik. Az ismerőseimnek büszkén mutatom a matricás tetoválásom annak jeléül, milyen bátor vagyok. Boldog vagyok az új családomban. Mindig szívesen gondolok arra napra, mely megváltoztatta az életem, és hogy lettem egy nemkívánatos állatból hős és jó barát.