Fufu sárkány újjászületése

Fufu sárkány újjászületése.

Hol volt, hol nem volt, fent a felhők felett volt egy birodalom. Ott éltek a sárkányok. Gyönyörű környezetben a fehér felhőhabokon épült nagy színes házaikban laktak. Minden sárkánycsalád háza más színű volt. A házakat hatalmas fák vették körül, melyen madarak fészkeltek és énekeltek. A birodalom közepén egy nagy tér volt, ott játszottak és tanultak a gyermeksárkányok. Gyönyörű virágok nyíltak mindenhol, fényesen ragyogtak, áttetsző szirmaikból csillogó fények szálltak fel a magasba. Finom édes és tiszta illatot árasztanak, amely nyugalommal jár át mindent és mindenkit. Színpompás pillangók pihennek a virágokon és élvezik a rózsaszín napból áradó kellemes meleget. Minden sárkány különböző volt, egyediek ugyanúgy, mint a házaik. Nem csak a sárkányok külseje volt egyedi, de a képességeik is. A sárkánybirodalomban boldogan éltek a sárkányok. A földre soha nem mentek le. Az emberek azt hitték, hogy a sárkányok már régen nem léteznek. Itt élt Fufu, a kis sárkány a szüleivel. Édesanyja gyönyörű sárkányanya volt, piros és fehér pikkelyek csillogták be az egész testét. Édesapja a legnagyobb sárkány volt az egész birodalomban. Sötétkék és ezüst színű pikkelyei méltóságot adtak neki. Hatalmas lángot tudott fújni melyet irányítani is tudott bármilyen irányba és formába. Nagy szeretetben nevelték Fufut. De a kis sárkány nem úgy fejlődött, mint a többi sárkánygyermek. A bőre, a pikkelyei nem voltak színesek, csak szürke volt. Nem tudott megtanulni repülni, csak két métert sikerült neki. A tűzfújás sem ment, csak füst jött ki a szájából, egyszóval nagyon ügyetlen sárkányfiú volt. Nem sikerült neki semmi, emiatt nagyon bánatos és önbizalomhiányos lett. Fufu nagyon kedves, barátságos, okos és intelligens kis sár- kánygyermek volt. Lulu volt a barátja. A sárkánykislány szerette Fufut, nem zavarta, hogy ügyetlen és szürke színű. Jókat játszottak és beszélgettek. Fufu is szerette Lulut, mert mindig szórakoztatta a képességével. Ugyanis Lulu láthatatlanná tudott válni, szeretett elbújni Fufu elől. Lulu nagyon szép és kedves kislány volt, babakék és fehér pikkely borította be az egész testét. Minden nap két órát az összes gyereksárkánynak a nagy téren kellett tanulnia, és gyakorolni mindazt, amit egy sárkánynak tudnia kell. Fufu számára ez a két óra maga volt a pokol. Kinevették és gúnyolták őt, mert nem mentek neki a feladatok. Különösen egy sárkányfiú, akit Viharnak hívtak. Minden nap beszólt neki valamit, és ezt a többi sárkánygyerek előtt tette. Előfordult, hogy elbújt és követte Fufut. Vihar érdekes képességgel rendelkezett, bárki hangját tudta utánozni. Mivel Fufu sok időt töltött együtt Luluval, ezért Vihar irigykedett, mert tetszett neki Lulu. Vihar Lulu hangján többször megszólalt, és ezzel piszkálta Fufut, és utána jól kinevette. Egy gyönyörű napon, amikor a rózsaszín felhő csak úgy ragyogott, a pillangók repdestek egyik illatos virágról a másikra, azon a napon Fufu nagyon elkeseredett. Volt egy hely, ahová mindig elvonult, ha nagyon bánatos volt. Egy hatalmas fa tövébe heveredett le mindig, mert ez olyan illatot árasztott az arany virágaiból, ami megnyugtatta Fufut. Felkelt és sétálni indult, ment, mendegélt, arra, amerre még soha nem járt. A felhőtalaj egyre vékonyabb volt a lábai alatt. Furcsának is találta, mert botladozott. Hirtelen egy kisebb lyukat vett észre, lehajolt és megnézte. Ahogy lehajolva nézte, a lábai alatt a lyuk hirtelen elkezdett szétnyílni, egyre nagyobb lett és teljesen eltűnt. Fufu elkezdett zuhanni egyre sebesebben, s mivel repülni nem tudott, csak kiabált és sebesen zuhant lefelé. Belezuhant a tengerbe, hatalmas csapódást, és fájdalmat érzett. A tengerben hánykolódott egészen addig, amíg a tenger kisodorta a partra. Eszméletlenül feküdt a parton, a bőrét égette a nap sugara. Egy kislány éppen arra sétált és meglátja, odamegy hozzá nézegeti. Ámulja-bámulja a nagy sárkánygyermeket. Nem fél tőle, csak tartózkodott. Fufu magához tér, kinyitja a szemét. Mindene sajogott és sok vizet nyelt, ami ki is jött belőle. A kislány megszólítja:

- Szia! Hogy kerültél ide? Mi történt veled?

- Szia! Te tudsz a sárkányelven beszélni? - kérdezte meglepetten Fufu.

- Igen, bármilyen lény nyelvén tudok beszélni. A nevem Dolli - válaszolta a gyermek.

Dolli hosszú barna hajú, nagy barna szemű vékony kislány volt. Imádott az erdőben sétálni, és figyelni a természetet. A madarak énekét különösen szerette hallgatni. Az erdőben érezte jól magát.

- Lezuhantam a sárkánybirodalomból és megsérültem, eltört a szárnyam, és a lábam is nagyon fáj. Engem Fufunak hívnak – mondta Fufu.

- Gyere, elviszlek egy biztonságos helyre, ahol senki nem láthat meg, Tudod a földön nem léteznek sárkányok. Segítek neked, hogy meggyógyulj, és vissza tudj térni az otthonodba. Tudok neked gyógymódot a szárnyadra és a lábadra.

Elindultak az erdőbe arra a helyre, ahol Fufu biztonságban lehetett. Az erdőben volt egy nagy hegy, a belsejében volt egy barlang, ezt úgy eltakarták a bokrok és a fák, hogy nem volt látható a bejárat. Oda vezette Dolli Fufut. Sokat beszélgettek, Dolli minden megtudott, és csak ámult és bámult a sárkánybiro- dalomról szóló történetekről. Nagyon megszerették egymást. Fufu elmondta, hogy ő sajnos selejt a sárkányok között, neki semmi sem sikerül. Dolli sokat beszélgetett vele, és elmagyarázta, hogy semmi baj nincs vele, mivel egy intelligens, kedves sárkány, csak nem hisz önmagában. Dolli úgy látta, hogy Fufu megerősödött annyira, hogy elviszi a csodapatakhoz. Egyedül Dolli tudta, hogy hol található, és milyen csodával rendelkezik a patak vize. Úgy érezte, Fufunak szüksége van a csodapatak vizére, hogy a saját otthonában teljes életet tudjon élni majd boldogan. A patak vize olyan képességeket ad, mint amilyen annak a lelke, aki iszik belőle. Annak idején amikor Dolli rátalált a patakra és ott sírdogált, késztetést érzett, hogy igyon a csodapatak vizéből. Nem sokkal később értette, mit csiripelnek a madarak és minden lény nyelvén tudott beszélni. Elmondta Fufunak, hová viszi őt, és hogy varázslatos dolgot fog megtapasztalni. Fufu izgatott volt, de nagyon várta. Nem volt messze a patak az otthonától. Fufu megállt és nagy levegőt vett, ránézett Dollira, kapott egy mosolyt a kislánytól. Lehajolt és ivott a vízből. Leültek a patak partján, csendesen várakoztak. Egyszer csak a bőre elkezdett átalakulni, aranyszínűvé és világoszölddé. A szürke pikkelyek eltűntek, átváltoztak. Döbbenten nézték mind a ketten. Amikor az egész teste átalakult, Fufu örömtáncot járt Dollival. Boldog volt. Akkor még nem tudta, hogy vár még rá egy nagy meglepetés. Visszatértek Fufu otthonába. Másnap a virágok között sétált és szagolgatta a virágokat a kissárkány, amikor hármat tüsszentet. Hirtelen az erdő szélén találta magát. Nem értette, mi történt, hogy került oda. Keresett egy virágot, amitől tudta, hogy újra tüsszenteni fog, és arra gondolt, visszakerül az otthonába. Tüsszentett hármat és hipp- hopp ott is volt. Hallott a szüleitől már erről a képességről, a dédnagyapja is tudott teleportálni. Fufu is örökölte, de valami miatt nem jött elő belőle a képesség. Dolli minden nap meglátogatta Fufut, izgatottan mesélte a kissárkány az új élményét. Dolli boldog volt és tudta Fufu hamarosan elmegy, emiatt szomorú lett, hiszen nagyon fog hiányozni neki, nagyon jó barátok lettek. Hetekig gyakorolt Fufu, ide-oda teleportált, és a repülés is nagyon jól ment már neki. A tűzfújásban is profi lett. Dolli többször felült a hátára és együtt szárnyaltak a felhők felett. Fufu ilyenkor honvágyat érzett. Vajon hiányzik a sárkánybirodalomban a szülein kívül valakinek? Érezte, itt az idő, haza kell térnie. Dolli is tudta, hogy eljön az a nap, amikor Fufu hazatér. Szomorú volt, de örült is. Tudta ez nagy nap lesz Fufu számára. A kis sárkány nagyon hálás volt Dollinak, hiszen neki köszönheti azt, hogy önbizalma lett, és újjászületett a belseje és külseje is. Megígérte, hogy visszatér és meglátogatja Dollit, hiszen bármikor itt tud teremni a képességével. Fufu megölelte Dollit és elbúcsúztak egymástól. A kis sárkány keresett egy virágot, és tüsszentet hármat, és hoppá, már átszelte a felhőket és a sárkánybirodalom nagy terén találta magát. Pár kis sárkány gyakorlatokat végzett a felnőttek vezetésével. Fufu ott állt a téren, gyönyörű arany és zöld pikkelyei ragyogtak, méltóságot árasztott. Mindenki meglepődött, hisz nem ismerték fel. A sárkányok kiszaladtak a házaikból és csak nézték a fényesen ragyogó Fufut. Az édesanyja és édesapja közelebb léptek hozzá. A tekintete, a szeme ugyanolyan volt.

- Te vagy Fufu? Ugye te vagy? - kérdezte az anyukája.

- Igen, én vagyok, Anya - válaszolta Fufu.

- Mi történt veled? Merre jártál? Mindenhol kerestünk.

- Elmentem egy kis időre, hogy magamra találjak - válaszolta Fufu.

- Gyere, menjünk haza és beszélgessünk! - mondta az apukája.

Hazamentek és Fufu mindent elmondott, hogyan zuhant le a földre, és Dolli hogyan gyógyította meg. A csodapatakról nem beszélt, az titok marad mindörökre. Fufu nagyon várta, hogy találkozzon Luluval. Kérdezte is a szüleit, hogy van Lulu, férjhez ment –e. Mondták neki, hogy nem, habár Vihar sárkány nagyon udvarol neki, de Lulu visszautasítja. Másnap Vihar elment Fufuékhoz, és kihívta egy versenyre Fufut. A verseny arról szólt, ki tud gyorsabban repülni. Vihar úgy tudta, nagyon ügyetlen Fufu, és biztos volt a győzelmében. Fufu jóízűen mosolygott és elfogadta a kihívást. A megbeszélt időpontban a téren találkoztak, ott volt a sárkánybirodalom apraja és nagyja. Fufu kereste Lulut, a tekintetük találkozott és összemosolyogtak. Meglátta ezt Vihar és nagyon mérges lett, hiszen ő akarta feleségének Lulut. Beállt a rajthoz a két sárkány a nagy téren. A feladatuk az volt, ki tudja a legrövidebb idő alatt körbe repülni a sárkánybirodalmat. Vihar izgatottan mondta Fufunak:

- Na, most meglátjuk, mit tudsz, Ügyetlenke!

- Igen, meglátjuk! - mosolygott Fufu, kezében egy virággal, amit Lulutól kapott a verseny előtt, mert Fufu beavatta a képességébe. Lulu volt, aki elindította a versenyt. Fufu hapcizott hármat, előtte azt gondolta, hogy egy pillanat alatt körbefutja a birodalmat, és hipp-hopp már be is ért a célba. Ámultakbámultak a sárkányok, éljenezték, tapsolták Fufut. Fufu szülei büszkén nézték a gyermeküket, és édesanyja örömkönnyeket ejtett. Amikor Vihar beért a célba, akkor Fufu már Luluval beszélgetett és nem látszott rajta fáradtság nyoma sem. Kihirdették a győztest. Természetesen Fufu nyert. Vihar elismerte, hogy Fufu gyorsabb nála. Elfogadta azt is, hogy Lulu Fufut választotta. Vihar és Fufu barátok lettek. Lulu és Fufu összeházasodtak, hatalmas ünnepséget tartottak. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.