Füge kutya kis testvére

Füge kutya kis testvére.

Egyszer  volt, hol nem volt, volt egyszer egy Füge nevű kutya. Füge kutya nagyon szeretett sétálni, madarakra vadászni, futkározni a réten, majd nagyokat aludni, miután alaposan elfáradt a sétában. Füge az anyukájával és az apukájával élt. Történt egyszer, hogy Füge a szundikálása alatt meghallotta, ahogy anya és apa beszélgetnek, és egy kicsit megijedt attól, amit hallott. Anya és apa arról beszélgettek, hogy Fügének lesz egy kistestvére.Füge nagyot nyelt, mert rögtön arra gondolt, hogy ha lesz egy testvére, akkor még akár az is előfordulhat, hogy vele kevesebbet fognak sétálni, ne adj isten meg kell osztania a kedvenc csemegéjét, a sajtot egy másik kutyussal!

Na azt már nem! - gondolta Füge kutya - Majd én gondoskodom róla, hogy a jövevény ne aludhasson az ágyamban, és enyém legyen az összes sajt! - Ezzel a gondolattal újra álomba is szenderült.

Másnap reggel anya és apa leültették Fügét, és elmondták neki, hogy nagyon szeretik őt, de annyira sok szeretet van még bennük, hogy jutna még belőle egy másik testvérkének is. Ez azt jelentené, hogy Fügének lenne egy játszópajtása! Amikor anyának és apának felnőtt elintéznivalója akad, Füge kutya akkor sem lenne egyedül, hiszen játszhatna együtt a testvérkéjével! Füge kutya ezen elgondolkodott, de nem tudta elképzelni, hogy hogyan változna még az ő eddigi élete a sokat emlegetett testvérke által. Tulajdonképpen… - gondolta Füge - nem is lenne olyan rossz… labdázhatnánk együtt! Ehhez hasonló gondolatok merültek fel benne, de félt is az ismeretlen helyzettől. Hozzábújt a kedvenc játék kígyójához, fejecskéjét bedugta a puha párna alá. Tele volt eddig ismeretlen érzésekkel és megijedt ettől. 

Másnap reggel arra ébredt, hogy csörög a kulcs a zárban. Várta a szokásos reggeli simogatást anyától és apától, és hogy menjenek sétálni a kedvenc helyére, mint minden reggel. De ez a reggel egy kicsit máshogy alakult, ugyanis apa kezében egy nagy kosár volt, a kosárban pedig egy szőrös, apró jövevény, aki gomb szemeivel nagyokat pislogott és szimatolt a levegőbe. Apa letette a földre a jövevényt. Füge gyanakodva nézegette ezt a kis szőrkupacot, aki körülnézett, majd farokcsóválva közeledett Füge kutyához, hogy vidáman megszaglássza. Füge apára nézett, aki biztatóan mosolygott rá, amitől Füge egy kicsit megnyugodott, és hajlandó volt hagyni a kölyöknek, hogy megszaglászhassa. Tulajdonképpen egész helyes volt, barátságosnak tűnt, és olyannak, aki benne vagy a közös mókázásban, Füge pedig nagyon szeretett játszani. Na de mégis, ez az ő háza, ezek itt az ő játékai… ossza vajon meg ezzel az ismeretlennel? Vagy tartsa meg magának? Nehéz döntés volt. A kölyök, akit anya és apa Mangónak hívtak, rohangált kicsit a házban, majd lekuporodott a szőnyegre, és egy pillanat alatt elaludt, Fügét pedig elvitte anya a szokásos reggeli sétára, amitől nagyon boldog volt. Remekül érezték magukat, kicsit kergették a madarakat és még egy macskát is láttak!Élményekkel telítődve érkeztek haza. Apa már bement a munkahelyére, anya pedig otthonról dolgozott, ilyenkor Füge általában aludt vagy élvezettel rágcsálta a kedvenc kígyós játékát. Ez ma sem volt másként, azonban amikor Füge éppen azzal mulatta az időt, hogy eldobálta a kígyót, és levadászta, a kölyök felébredt.

Rámeredt Fügére apró fekete szemeivel, majd felpattant, és hatalmas farok csóválásba kezdett. Ha ez még nem lett volna elég, akkor mi következett ezután! A kölyök megindult egyenes a kígyós játék felé… majd elkezdte rágcsálni.Füge nem örült. Elvégre az az ő kígyója… de Füge már nagyobb kutya volt, nem kölyök, így egy kicsit duzzogva hagyta, hogy az apróság kiszórakozza magát a játékkal. Anya megdicsérte Fügét, hogy megosztotta a játékát, ez jól esett Füge kutyának. Úgy vélte, a körülmények ellenére tulajdonképpen egész helyes ez az új jövevény. Összegömbölyödve figyelte, amíg egyszer csak meghallotta, hogy nyüszít. Erre anya is felfigyelte, de Füge addigra már szemügyre vette, hogy mi történhetett. A kölyök beütötte a lábacskáját az asztal sarkába, ami egy kicsit fájt neki, ezért sírdogált. Füge kutya megsajnálta, olyan apró és törékeny volt, így odasétált hozzá, és vigasztalóan megnyalogatta a fejecskéjét. Ezután a kölyök megnyugodott, és kerteződésbe kezdett Füge kutyával a kígyót cipelve, amit mindketten nagyon élveztek. Anya ennek nagyon örült, aggódott, hogy kijönnek-e majd egymással. Este boldogan újságolta el apának a hírt. Füge pedig úgy gondolta, hogy tulajdonképpen nagyon jó, hogy lett egy pajtása, és ő, mint nagyobb kutya, megtaníthat a kicsinek dolgokat, és meg tudja vigasztalni, amikor anya vagy apa nem érnek rá. Ezek után mindig összebújva aludtak a vackukban, és nagy kalandokat éltek át közösen!