Barion Pixel

Gréti és az idegen

Nahát, hogy kerül ide ez az idegen kisfiú? – kérdezte magától Gréti, amikor kiment az udvarra játszani és észrevette a furcsa ruhás fiút, ahogy elbűvölten nézi az ő macskáját.

  • Szia, de aranyos cica! Tudod, hogyan lehet rávenni, hogy doromboljon? – kérdezte a kisfiú Grétitől, amikor észrevette, hogy nagyon figyeli.

Micsoda butus kérdés! Még ezt sem tudja? – gondolta Gréti magában. – Nem szabad szóba állnom idegenekkel – gondolkodott tovább –, de ha itt van az udvaron, akkor biztos nem idegen. Lehet, hogy az egyik szomszéd gyerek barátja és őt várja éppen.

Gréti nem sejtette, hogy a kisfiú egy másik bolygóról érkezett és nagyon megörült, amikor Grétit meglátta, mert így érdeklődhetett tőle. Az idegen kisfiú nem tudta hogyan vegye rá a cicát dorombolásra, mivel most látott életében először macskát. Náluk nincsenek cicák, sőt még háziállatok sincsenek. Amióta látott egy képet egy szeleburdi kismacskáról, azóta szeretett volna eljutni a Földre és élőben találkozni egy cicával. A Földről talált információk között rábukkant arra, hogy a macskák dorombolásának nyugtató hatása van. A bolygón, ahol a kisfiú nevelkedett, ott még nyugtalanabb az élet, mint a Földön. Otthon arról ábrándozott, hogyha végre eljut a Földre, akkor keres egy macskát és meghallgatja ő is azt a „híres” dorombolást. Most pedig úgy érezte, hatalmas szerencséje van, mivel végre élőben is itt van előtte egy cica. Már csak rá kellene jönnie, hogyan vegye rá a dorombolásra.

  • Ha játszol vele, elfárad, lefekszik és megsimogathatod, akkor dorombolni fog. – mondta Gréti, akinek megtetszett a kisfiú.

Úgy gondolta, aki szereti a macskákat, az szeretetreméltó és jólelkű gyerek lehet. Kihúzott a zsebéből egy madzagot és elkezdte rángatni a füvön, a cica pedig futkározott utána. Hamarosan elfáradt és eldőlt a fűben, Gréti pedig simogatni kezdte.

  • Gyere, simogasd te is, dorombol!

A kisfiú leguggolt Grétihez és elkezdte ő is simogatni a cicát. Egyre nyugodtabbnak érezte magát, ahogy simogatta, és teljesen lenyűgözte, ahogy a kismacska átfordul egyik oldaláról a másikra, nagyokat nyújtózkodik, közben pedig hangosan dorombol. Belefeledkezett a simogatásba és úgy érezte, hogy hosszú-hosszú időn keresztül képes lenne még hallgatni a dorombolást.

Grétinek egyre jobban megtetszett a kisfiú, miközben ott simogatták együtt a cicát. De jó lenne, ha ide költözne, akkor minden nap együtt lehetnénk. – gondolta magában.

Miközben elgondolkodott, édesanyja hívta, menjen haza. Gréti felkapta a cicát és elindult volna már a lépcsőház felé, amikor egyszer csak meggondolta magát. Visszafordult és egy puszit nyomott a kisfiú arcára, majd így szólt: „Remélem máskor is találkozunk.”

Gréti nem tudhatta, hogy később többször el fog jönni hozzá az idegen. Sokáig ugyanolyan kisfiú marad és kérdéseket fog feltenni neki a földi élet dolgairól, Gréti pedig egyre jobban fogja szeretni. Valamikor, sok-sok év múlva pedig teljesen más testben jelenik majd meg, de Gréti akkor is tudni fogja, hogy ő az, és nem engedi elmenni soha többé.

Hatvani Krisztina, író

Ezt a mesét írta: Hatvani Krisztina író

Mindig nagy fantáziával voltam megáldva, már kisgyerekként szerettem történeteket kitalálni. Kedvelem a krimi és a fantasy műfajt, de a sci-fi a kedvencem. Elgondolkodtató, mindazonáltal jókedvre serkentő történeteket szeretek írni. 2022-ben az Irodalmi Rádió jubileumi antológiájában szerepelt, idén pedig a Hívatlanok című antológiában jelent meg novellám. Az Algyői Könyvtár jóvoltából a Jelek2022 antológi...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások