Gyermekkori álmok

Gyermekkori álmok.

Téli esték holdvilága, postakocsi kereke
Ránézek, de sápadt képe nem tudom, hogy kerek-e.
Őrzi még a vágyam léptét nagykendőnek melege,
Álmaimban a juhász sem terel már, mert remete.

Katona és tűzoltó, képzeletem erdeje,
Gyerekkorunk hőseinek lejár már a fedele.
Rézfán bádog bagoly fütyül, közmondásos ereje,
Kurta farkú malacorrból készült el a pecsenye.

Nincs már innen, nincs már túl sem, Üveghegynek veleje,
Vasorr, seprű, Piroska, kit farkas koma megevett.
Addig muzsikált a tücsök, még a hangya berekedt,
Félálomban, ahogy látom, édesanyám tereget.

Nedves ruhák, csikorog a hajópadló erezet,
Apró hősök vágyaiban nyílik újabb fejezet.
Hét fejéből a sárkánynak három olyan eleven,
Lassú, égő forrósága tükröződik szememen.

Trombitaszó, megnyugodva emelek a fejemen,
Képzelt csaták forrósága holdvilágnak deleje.
Édesanyám erős keze biztonságban felemel
Hőseimnek sokasága mosolyogva menetel.