Gyökér-falvi történetek lll. rész Ciripke ajándéka

Gyökér-falvi történetek lll. rész Ciripke ajándéka.

lll. rész Ciripke ajándéka

Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.

Jeges lehelettel
beköszöntött a tél,
festett ablakokra
jégvirágos csipkét.

Meleg kuckóba bújt
a sok apró lakó,
mosolygott is rajtuk
vidáman Hómanó.

Ahol ő született
ott örökké tél volt.
Ott bizony a fákon
madár sosem dalolt.

Egy jégtömbön ragadt
sodródott az árral
a forgó szél felkapta,
tréfás pajkossággal.

Varázserdő mélyén
tette avarágyra,
így lelt Hómanócska
gyökér-lak otthonára.

Szomorú sosem volt
sok itt a barátja.
Mindig van tennivaló
kell az okos tanácsa.

Söprögette éppen
a száraz falevelet,
kosárral kezében.
Ciripke közeledett

Vajon mi lapulhat
a szakajtó mélyébe?
Micsoda meglepetés,
mi előkerült belőle!

Nem volt rest az őszön
már készült a télre,
puha sálat kötött
készült mindenféle.

Volt csíkos, kockás,
vidám tarka-barka,
bizony jókor jött
hasznos ajándéka.

Hómanó választott
széles, barna, kockást,
nyakába tekerte,
s mosolygott viszonzást.

Nem várt köszönetet
tovább sietett
az arca ragyogott
benézett mindenkihez.

Válogattak kedvükre
kapós volt munkája.
Jánoska csíkosban
indult az útjára.

Katicáé pöttyös.
Csinkáé szívecskés.
Bodobácsé egyszerű
a két apóé lepkés.

Ciripke büszke volt
nem dolgozott hiába,
meleg sállal parádézik
gyökérfalva minden lakója.