Kép forrása: Saját Mornár Renáta illusztrációja
Gyökér-falvi történetek Vlll. rész A bűvös virág.
Túl az üveghegyen
varázserdő mélyén,
aprónép éldegélt
gyökér-lakban békén.
Ébredő nap fénye
színezte a fákat,
jótékony sugara
csupa derűt áraszt.
Élénken zöldülő
puha pázsit szőnyeg,
csábítanak illatok,
sziporkázó fények.
Csinka a kis tündér
ma mégis kedvetlen,
fel sem akart kelni,
csak búsult csendesen.
Bekopogott Katica
- Meghoztam a postát!
Meglepődve látta
a tündér bánatát.
Ott ült az ágyban
csendesen szipogva.
- Mi a baj? Mi történt?
Fáj valami Csinka?-
Csak a fejét rázta
- Most szomorú vagyok.-
Hiába minden kérdés.
szelíden hallgatott.
Mosolygott Katica
Ez rejtélyes eset.
- Van egy bűvös növény
mi segíthet neked.
Bánat virágnak hívjuk,
megőrzi a titkot.
Jobban leszel tőle,
ha neki elmondod.-
Nem mentek messzire
csak ide a tisztásra,
hol pompázott vidáman
egy kéklő harang forma.
- Most magadra hagylak,
meséld el neki mi bánt,
a virág meghallgat,
jobban leszel meglásd.-
Úgy tett, mintha menne,
de elbújt ügyesen,
egy levél alatt lapult
csendben, titok lesen.
Csinka szót fogadott,
tetszett neki a hely,
a csábítón illatos,
kéklő virágkehely.
- Tudod bűvös virág
ma van a szülinapom,
hiányzik az otthonom
ez az én nagy bánatom.
Anya csoda tortája,
a tündér pajtások,
a kedves köszöntők,
mókás butaságok.-
És csak mesélt, mesélt,
míg elnyomta az álom,
a bódító illat,
vitte álomszárnyon.
Hasát sütötte a nap,
amikor fölébredt,
nagyot nyújtózkodott,
a virágra nevetett
Ideje hazamenni,
és meg is éhezett,
már jobb volt a kedve,
szaporán lépkedett.
Lám az ajtó nyitva.
Tán úgy felejtette?
Meg is rémült kicsit,
a kulcsot elvesztette?
No csak óvatosan...
majd lassan belépett.
MEGLEPETÉS! kiáltották
a hívatlan vendégek.
Ott volt mindenki,
egész gyökérfalva,
az asztal közepén
egy szép, kerek torta!
Boldog Szülinapot!
Mindenki kacagott
a meglepett tündér,
csak úgy ragyogott!
Ajándékot is kapott
volt ott mindenféle
mindenkit megölelt
kedvesen cserébe.
Micsoda nap!
Micsoda barátok!
Még a nap is mosolygott,
kívánva :Sok boldogságot!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Zagyi G. Ilona Költő, meseíró
1967.-ben születtem. Nógrádmegyében, Csécsén élek, verseket, mese-verseket, gyerekverseket. írok. 2013.- óta megtalálsz, több mesés, és irodalmi oldalon.