Gyöngyhercegnő

Gyöngyhercegnő.

Hosszú éveken át a Gyöngyhalász csak nézi egyetlen igazgyöngyét az ő drága kincsét.
Már sem étele sem itala ,tűzifája is elfogyott ,a tüdején a tüdővész hagyott nagyon nagy foltot .
Arra jár az ékszer kereskedő,aki hozzá bekopog.
A gyöngyöt látván,így szól hozzá,ide figyelj halász,megveszem az igazgyöngyöd,szép gyűrű formájában boltomba kiteszem.
Oda kell hogy adja,hiszen sem étele,sem itala,csak a szegénységtől roskadozó kis otthona.
Az ékszerész olyan boldog,hogy hamar hozzá is lát,és az igazgyöngy karmos foglalatban rabul ejtve találja magát .
Közben a fiúból felnőtt férfi lett ,ki éppen arájának gyűrűt keresett.
Az ékszerész remek munkáját a kirakatba kiteszi,bízik benne hamarosan valaki meg is veszi.
A fiú épp arra járt,gondolatát Gyöngykisasszony járta át.
Láss csodát,a fiú túloldalról odalát,gyorsan átszalad ,megveszi a gyűrűt ,meglátja a gyöngy fényében Gyöngykisasszony arcát,siet vele az Óceánhoz és visszadobja a vízbe.
Egy darabig még ott marad,s azután szomorúan hátrafordul,elhalad.
Ekkor az Óceán nagy hullámokat csapva,Gyöngykisasszony haza tértét ünnepelve,nagy habos hullámokat a fiú vállára vetve,aki hátra néz,és vele szemben egy csodálatos Gyöngyhercegnő lép ki a vízből ,hozzá futva sietve.
A Gyöngykisasszonyból szépséges hercegnő lett,aki az Óceánból kilépve varázslatosan szép igazgyöngy gyűrűt nyújt át a fiúnak ,boldogság,és barátságul emlékbe.
Volt nagy öröm és boldogság ,hiszen a Gyöngyhercegnőnek véget ért a fogság,a fiúnak varázslatosan szép gyűrűje lett,és a menyegzőt megtartva,mostmár nem arája felesége lett.