Harcsa király

Harcsa király.

Folyók mentén,

tavak mélyén

minden állat tudja jól:

akár apály,

akár dagály,

Harcsa király parancsol!

Dörögve szól

hínár alól:

„Én vagyok a Hal király!

Sebes uszony,

fogam iszony,

rettegjen, ki elém áll!”

Rák és busa,

ponty és csuka

messze el is kerüli;

Harcsa úr, ha

éhe marja,

mindet meg is kergeti.

Ám egy gizda,

kis giliszta

mégse fél a királytól:

kerge módra,

össze-vissza

bajsza előtt ficánkol.

„Ej, te balga,

kis giliszta,

számíthatsz a bosszúmra!”

Foga villan,

nagyot csattan:

hamm, bekapja egy szuszra!

Megforgatja,

megcibálja,

ám lenyelni nem tudja.

Zsinór feszül,

háló merül:

fennakadt a horogra.

Folyók mentén,

tavak mélyén

minden állat tudja jól:

akár apály,

akár dagály,

nincs, ki többé parancsol!