Havas kalandok

Havas kalandok.

Fóka Fanni reggeli után úgy gondolta, hogy jó lenne úszni egyet. Fóka papa figyelmeztette, hogy ne ússzon el messzire még egyedül. A kis fókalány bólintott és a vízbe ugrott s vidáman úszkált, amikor megszólította a közelben egyedül üldögélő Pingvin Panna.
- csatlakozhatok hozzád? – kérdezte, amire a Fóka Fanni megijedt, mert nem számított senkire
- gyere csak, legalább addig sem vagyok egymagamban.. –válaszolt mosolyogva a kis fóka
- Pingvin Panni vagyok.. – mutatkozott be, ahogy belecsobbant az óceánba
- Fóka Fanni innen a szomszédból.. – mutatott a távolban lévő területre a fóka leány
Az idő nagy részét úszkálással és játszással töltötték. Fel sem tűnt nekik, hogy milyen messze sodródtak addig, amikor egy hatalmas dörrenést nem hallottak és az óceán vize is egyre mérgesebben hullámozni kezdett körülöttük. Mindketten úszni kezdtek és egy közelben lévő barlangba menekültek be a vihar elől. Már majdnem megnyugodtak, amikor egy hang szólalt meg a hátuk mögül.
- ki merészelte megzavarni az álmomat? – lépett előre a jegesmedve bocs
- ne haragudj, hogy váratlanul csak ideállítottunk… - kezdte remegve Panna – de vihar közeleg és ez volt az egyetlen hely, ahová el tudtunk bújni.. –tette hozzá s közben közelebb jött az álmos jegesmedve
- nem lehetett volna csendesebben? – szólt aztán újra hozzájuk
- annyira féltünk és.. – kezdett volna bele Fóka Fanni
- mit és? betolakodtatok hozzám…-  annyira közel volt, hogy már alig volt helyük
- elmondtuk az okát, hogy nem tudunk máshová menni..- nézett könnyes szemmel rá Fóka Fanni
- ne aggódjatok itt maradhattok és nem kell tőlem félni, csak kíváncsi voltam, mert már meggyűlt a bajom néhány betolakodóval…- válaszolta kedvesebben – Huba vagyok a jegesmedvebocs, a szüleim egy másik közeli barlangban pihennek
Fóka Fanni és Pingvin Panna megnyugodtak és felszabadultabban úszkáltak s játszottak a barlang vízében. Huba megígérte nekik, hogy amint elül a vihar a hátán utazva hazaszállítja őket.
Kihasználták az időt és tanították egymást új dolgokra. A játékkal töltött idő alatt elég jól összebarátkoztak és a vihar elcsendesedése után sem akartak még visszatérni haza.
- mi lenne, ha kimennénk kicsit még játszani? – vetette fel Pingvin Panna
- most már úgy sem fogok aludni, így benne vagyok.. – mosolygott Huba a jegesmedve
Vidáman kiúsztak a barlangból és a környéken folytatták a játékot és hangosan nevettek. Később kimásztak a vízből és hóval dobálták egymást, nagyokat kacagtak, amikor eltalálták egymást. Élvezték, hogy szabadon lehetnek és észre se vették, hogy kezdett besötétedni olyan jó hangulat kerekedett.
- hogy jutunk most haza? – kérdezte ijedten Fanni
- maradjatok itt éjszakára, sötétben én se vagyok még biztos magamban, hogy oda és visszatalálok.. – válaszolta Huba komolyan
- aggódni fognak értünk és nagyon le is szidnak.. –hajtotta le szomorúan a fejét Fanni
- engem is Fanni, a lelkemre kötötték, hogy ne ússzak el messze és tessék..- nézett szomorúan Panna
- magamra vállalom az egészet.. – szólalt meg Huba – végülis nem is hazudnék benne…- úszott hozzájuk közelebb és magához ölelte őket, hogy megnyugodjanak – ne aggódjatok, ha bármi történne, akkor megvédelek titeket.. –tette még bátran hozzá Huba
Visszaúsztak a barlangba, hogy ott töltsék az éjszakát. Nagyon nehezen sikerült elaludniuk a szokatlan környezet miatt.
Reggel kipattant a szemük, amikor a nap első sugarai el kezdtek előjönni. Mindhárman megnézték a napfelkeltét, majd Huba hátán útnak indultak. Közben a jegesmedvebocs vicces történetekkel szórakoztatta őket, amivel sikerült elterelni a figyelmüket, hogy mennyire lesznek leszidva.
Elsőként Pingvin Panna ért haza az aggódó családja már a közelben várta őket. Huba, ahogy ígérte elmondta, hogy ő a hibás és ne szidják le érte Pannát. A szülők néhány dorgáló szón kívül örültek, hogy a lányuk épségben tért vissza.
Utána Fóka Fannit vitte haza, ott már nem voltak olyan nyugodtak a szülei. Fóka Félix nagyon hangosan kiabált a lányával, aki félénken ment a családjához. Mindannyian egész éjjel próbálták keresni őt. Huba szólt, hogy még találkoznak erre az apukája csúnyán nézett a bocsra.
Szomorúan úszott haza Huba, ahol a szülei várták. Elmesélte mi történt, s hogy éjszakára társasága is volt, de rossz vége lett és nem engedik el őket újra. Megértették a fiúkat, hogy ő vigyázni akart rájuk és nem bajba keveredni. 
Teltek a napok és Huba minden nap elúszott, hogy találkozhasson Fannival és Pannával, amikor mindkettejüket a környéken találta, hogy játszanak. Felderült az arca és közelebb úszott hozzájuk.
- de jó, hogy itt talállak végre titeket.. – köszöntötte a lányokat, s megölelték egymást
- ne is mondd, apu hosszú ideig csak felügyelettel engedett úszni…- szólalt meg Fanni szomorúan
- engem engedtek, de úgy, hogy nem voltatok itt úgy már semmi jó nem volt benne.. –tette hozzá Panna is
- most végre együtt van a nagy csapat.. – mosolyodott el Huba és összecsapták a mancsaikat
A nap további részét együtt töltötték a környéken, s boldogan játszottak, úsztak és dobálták egymást hógolyóval, mint az első találkozásukkor.
Mindhárman tanultak a havas kalandból, hogy jobban figyeljenek az időjárási körülményekre és ne ússzanak el nagyon messze egyedül.
Minden nap várták az időt, amit egymással tölthetnek. Barátságuk csak erősebb és szorosabb lett, mivel tudták, hogy számíthatnak egymásra, történjék bármi.