Barion Pixel

Hazatérés


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2024.
    máj
  • 23

Azúr, a kis gekkó mindig is magányosan élt falucskájában; sünök, bogarak, csigák és szitakötők társaságában. De gekkó egy sem volt köztük. Persze rengetegszer érdeklődött a falu főtanácsos csigájánál, ő sem tudta hol élnek Azúr rokonai. Mindig csak a...

Kép forrása: pixabay.com

Azúr, a kis gekkó mindig is magányosan élt falucskájában; sünök, bogarak, csigák és szitakötők társaságában. De gekkó egy sem volt köztük. Persze rengetegszer érdeklődött a falu főtanácsos csigájánál, ő sem tudta hol élnek Azúr rokonai. Mindig csak annyit mondott neki: Egy messzi-messzi világban, Azúr! Hitte ugyan, hogy neki is van valahol családja, de mindig elnapolták a kérdést. 

A kicsiny gyík megunta a várakozást, egy szép nyári napon felkerekedett, hogy megkeresse családját.

- Az nem lehet, hogy egyedül vagyok! - keseredett el. Biztosan vannak még hozzá hasonlók. Valahol, egy távoli vidéken. Csomagolt egy kis élelmet, térképet is vitt magával. Hogy merre induljon, azt maga sem tudta, az erdő felé vette az irányt. Ám útja kezdetén rögtön akadályba is ütközött. Az erdőből kiérve mást sem látott, csak vizet. Úszva kellett átkelnie a veszélyesen háborgó tengeren, sőt még az eső is eleredt. Kapálózva próbált partot érni, de sajnos nem járt sikerrel. Úszás közben nagyon elfáradt, egy órájába telt mire a szárazföldre ért. A kavicsos part felsértette aprócska lábait, de ő hősiesen viselte a fájdalmat. Napnyugtára egy fényes tisztásra érkezett, ahol tenyérnyi testét megpihentette, itt hamar álomba is szenderült. Gyötrő álmokkal telt pihenése, rémálmában még mindig a hullámokon hánykolódott. Másnap reggel halk suttogásra ébredt. Szemét csak lassan tudta kinyitni, fáradtan tekintett ki szempillái alól. A homályosan elé táruló táj nagyon megváltozott. Nyüzsgő és meglepődött szempárokkal találta magát szemben.

- Olyanok mint én! - gondolta. Sok színes, pöttyös és mosolygós gekkó vette őt körül.

- Biztosan álmodom! Valaki csípjen meg! - lelkendezett tovább. Kedvesen és mosolyogva fogadták. Elvezették a család rangidős tagjához. Elpirulva követte a többieket, nem számított ilyen fogadtatásra. A kolóniában sokkal többen voltak, mint a faluban, ezt pedig sosem hitte volna.

Az ősz hajú, nagyszakállú Kirill azonnal felismerte unokáját. Örömében sírni kezdett, majd futva sietett fiához, hogy tudassa vele és egész népevel: Azúr megtalálta családját.

 

vilu, amatőr író

Ezt a mesét írta: vilu amatőr író

Sziasztok! Amatőr íróként vagyok jelen a portálon. Sok év után döntöttem el, hogy szeretnék publikálni, szeretném, hogy az emberek megismerjék a történeteimet.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!