Hernyódi Hodi nagy kalandja

Hernyódi Hodi nagy kalandja.

– Áááá! – Nyújtózott a kis hernyó és kibújt almaházából. Ekkor valaki ráköszönt a levelek közül.

– Szia álomszuszék! – Zümmögte Zümzüji Zümi. – Sokáig aludtál! Háromszor is körbe repültem a mezőt, amíg vártalak. Híreket hoztam!

– Szia! Tudod, hogy sokat kell ennem és aludnom, hogy mielőbb megnőjek! Már várom, hogy pillangóként felfedezzem a világot! Mi hírt hoztál?

– Tudom! A hír az, hogy meglepjük Bagolydi Doktor Tódort egy kis műsorral holnap este a születésnapján. Alapítunk egy zenekart. A tücskök ciripelnek, Kigyói Migyó sziszeg, a madárkák csivitelnek, mi méhek, zümmögünk és mivel neked rengeteg lábad van, te vagy a legjobb dobos jelölt. Ugye vállalod Hodi? A többiek már gyűjtik az üres csigaházakat doboknak. Éneklünk is és a nyuszi pár ugrándozva táncol. Mókuci Móric vállalta, hogy vezényel. Holnap lesz a próba a nagyréten. Mit mondasz?

– Tényleg! Nekem rengeteg lábam van! – Gondolkodott el Hodi. – Kinek kellenek szárnyak?! Az még sok idő! Gyalog is felfedezhetem a világot! – Zümi arcán a lelkesedés, átváltott döbbenetre.

– Elhagysz minket? A dobolást sem vállalod? Bagolydi Doktor megérdemli, hogy te is felköszöntsd! Vigyáz ránk és tanít minket! Ráadásul mindig neked van a legtöbb kérdésed hozzá és ő mindenre választ ad, bármennyire fáradt!

– Zümzüji! Nyugodj meg! Vállalom! Nagyon tisztelem Tódor Doktort! Pont ezért nem akarom nyaggatni. Inkább megpróbálok válaszokat találni egyedül. Titeket sem hagylak el, csak szeretnék egy nagy kalandot! Az ünnepség után, útnak is indulok, de ígérem, hogy visszajövök!

– Rendben. Egyébként Nyuszilikó felajánlotta, hogy elugrándozik érted és elvisz a nagyrétre. Most megyek és beszélek a méhkirálynővel az ünnepségről.

– Ez szuper! Köszönöm! Akkor holnap találkozunk!

– Szia! – Döngicsélte és elrepült.

Hodi a lombok felé mászott és belakmározott, majd feltelepedett a fa tetejére. Onnan nézelődve tervezte, merre induljon másnap. Besötétedett már, amikor aludni tért almájába.

Álmában a tengeren utazott, ahol óriási vihar támadt. A hullámok dobálták a hajót. A víz még a fedélzetre is becsapott. Hodi csurom vizesen próbált menedéket találni.

Közben a nap felvirradt és az erdő-, mező lakói készültek az ünnepségre. Nyuszilikó Hodi fájához érve, a hernyó almájának hűlt helyét találta. Kereste barátját, de nem lelte. Visszasietett a rétre és közölte a hírt.

– Sokszor mondta, hogy pillangóként majd elrepül. Biztos ez történt! – ciripelték a tücskök.

– Ne butáskodjatok! Egy éjszaka alatt nem tud bebábozódni és átalakulni! – Mondta Mókuci Móric tudományosan.

– Lehet máshová költözött. – Csivitelték a madarak. – Mi is ismerünk olyanokat, akik minden évben elmennek télire.

– Most nyár van! – Szólalt meg Nyuszilika.

– Hodi el sem bírná a házát. –  Állapította meg a tényt Kigyói Migyó.

– Úgy van! Vállalta a dobolást is! Mondta, hogy nem vár a szárnyira és elindul gyalog világot látni, de csak az ünnepség után. Szerintem bajba került, de nem tudom mi történhetett. – „Én sem.” „Én sem.” Hangzott sorban mindenkitől. Úgy döntöttek, felébresztik a bölcs baglyot.

Tódor Doktor álmosan hallgatta az állatkák beszámolóját.

– Mit tegyünk? – Kérdezték.

– Nahát lurkók! Olyan mélyen aludtatok múlt éjjel az odútokban, hogy nem hallottátok az óriási vihart? Alig tudtam hazarepülni. Az erős szél letéphette a barátunk almáját. Azt javaslom, keressük meg!

Hodi közben, épp zátonyra futott álmában. Felriadt. Ijedten látta, hogy az otthonát hullámzó víz lepte el. Imbolyogva kimászott, hogy megtudja mi történt. Nem hitt a szemének! Az almája, a patakban ringatózott. Felakadt egy kidőlt fa ágai közé. Hogy került ide? Az álom, megtörtént? Tényleg vihar ragadta magával és begurult a vízbe? Vajon mennyit sodródott? Tudta, hogy a patak mentén visszajut, de lekési a próbát és nem akarta cserben hagyni a barátait. Próbált átmászni a fára, de az alma mozgott alatta, így nem sikerült. Ekkor neszezést hallott a part felől.

– Hahó! Hodi vagyok és a vihar besodort a vízbe! Segíts kérlek kimászni!

– Szerencséd, hogy erre jártam kölyök! Sündör vagyok, az öreg sün. Már jövök is! – Felmászott a vízbe lógó ágra.

– Kapaszkodj! Felszúrom az almát a tüskéimre. – Miután szerencsésen partot értek, Hodi hálából Sündörnek adta az almáját és elbúcsúztak. A kis hernyó visszafelé indult a patak mellett, a sün pedig eltűnt a bokrok alatt.

Eközben a többiek, Hodi fája körül keresték őt. Mivel nem találták, egyre távolabb kutattak és elérték a patakpartot.

– Itt gurulhatott végig Hodi almája! – Sziszegte Migyó, egy furcsa nyomot szaglászva a sárban.

– Elsodorhatta a víz és Hodi nem tud úszni! Ti szálljatok a patak felett, ti keressétek a parton én meg nézem a fákon! – Kiáltotta a bagoly. Fél nap is eltelt így, sikertelenül.

Jóval távolabb, Hodi épp találkozott egy rókával.

– Szia! Hodi vagyok. A vihar elsodort a barátaimtól és a patak rossz oldalán vagyok. Tudod hol kelhetek át, hogy eljussak a nagyrétre?

– Helló! Ármányos vagyok.  A nagyrétre? Akkor nyulakat is ismersz?

– Persze! Miért kérdezed?

– Nem fontos! Gyere, elviszlek! – Mondta kaján mosollyal és a finom falatokra gondolt. Hodi, mit sem sejtve megköszönte és felmászott. Gyorsan haladtak a víz mellett, majd a ravaszdi egy helyen, átugrált a kiálló köveken a túlpartra.

Már esteledett. A kereső csapat szomorú volt. Ekkor feltűnt egy róka. Feléjük rohant. Csodálkozva nézték, de a nyuszik elszaladtak. Ármányos követte őket. Hodi hangosan kiáltott, hogy állj, de a róka nem állt meg. Bagolydi viszont meghallotta a hangját.

– Ez Hodi! Mentsük meg őt és a nyuszikat! - Előre repült és szárnyaival útját állta a ravaszdinak.  Hodi leugrott, Ármányos pedig eliszkolt a méregfogak, fullánkok, karmok és csőrök hada elől. A veszély elmúltával a nyulak is visszamerészkedtek.

– De jó, hogy nem esett bajod! Egész nap téged kerestünk! Aggódtunk érted!

– Én is örülök, nektek! Sajnálom, hogy miattam veszélybe kerültetek és elmaradt a próba!

– Milyen próba? – kérdezte Tódor.

– Egy kis műsort akartunk adni a születésnapodra, de így most nincs ajándékunk. – mondták egyszerre.

– A legnagyobb ajándék, hogy mind épségben és együtt vagyunk. Gyertek, menjünk haza!

Útközben Zümzüji odafordult Hodihoz. – Mi lesz a nagy kalanddal? Mikor indulsz?

– Nagy kalandnak ez is elég volt! Inkább veletek maradok! Remélem nem bánjátok és köszönöm, hogy ilyen jó barátaim vagytok! – Mondta szerényen.

– Dehogy bánjuk! Hiányoznál nekünk! Mi nem csak barátok, hanem egy nagy család vagyunk és a családnál nincs fontosabb az életben! – Mondta Tódor Doktor és ezzel mind egyet értettek.