Hugo első karácsonya

Hugo első karácsonya.

Hugo első karácsonya

Dávid és Hugó a városban sétálgattak. Az egyik bolt kirakatában Hugó kiszúrt egy hatalmas piros labdát, izgatottan ugatni kezdett és húzta maga után kis gazdáját, egészen a kirakatüvegig. Közelről is megakarta csodálni. Micsoda pompás játék!

-Hugó, hiszen túl nagy neked ez a labda! Egy ilyen kiskutya el sem bírná ezt, majd keresünk neked megfelelő játékot fent padláson.

Hugó csalódottan bandukolt tovább.

-Hugó nézd csak! Lobogtatta Dávid később a kiskutya szeme előtt a naptárját! -Már csak egyet kell aludnunk karácsonyig! 

-Tudod ez mit jelent? Hogy nagyon gyorsan megkell írjuk a Télapónak a levelet! Nehogy véletlenül kihagyjon minket az ajándékosztásnál.

Miközben Dávid szorgalmasan rajzolta a papírra a kívánt macikat kocsikat és bicikliket, addig Hugó vágyakozva nézett maga elé. Ő bizony egyetlen ajándékot kér csak, azt a hatalmas piros labdát! Nem számít, hogy nála is nagyobb. Muszáj lesz jól viselkednie, a Télapó minden kiskutyát szemmel tart.

Másnap Hugó és Dávid sétálni mentek a közeli parkba. Rengeteg kutyussal futottak össze, így Hugó mindenkivel játszott kicsit. 

Egy Cuki nevű kutya tartott felé, és játszani hívta magával Hugót. 

Hugó azonnal utána futott mert a kutya szájában egy kis piros labda díszelgett. Mit sem törődve Cukival, azonnal elvette a labdát és szaladni kezdett vele. Futott, ahogy csak a lába bírta. Végre, neki is van egy igazi labdája. Jó, nem olyan hatalmas, de az övé. 

Dávid hiába kiabált utána, Hugót csak a megszerzett zsákmány érdekelte.

Otthon Dávid jól leszidta a kiskutyát.

-Hugó! Nagyon csúnyán viselkedtél! Nem szabad elvegyük azt, ami nem a miénk! Ez a labda nem a tiéd. Igazán rossz kutya voltál! Dávid elvette tőle a labdát és a zsebébe dugta.

A kiskutya bánatosan merült álomba. Hiszen ez tényleg nem az ő labdája volt, de olyan szépen csillogott. Vajon figyelhetett a Télapó?  Mindenki kap majd ajándékot…Dávid, Cuki, de a rossz kutyák nem.

Másnap a karácsonyfa elé ültek. Hugó nem volt túl jó kedvű, nem vidította fel a szép díszes fa, de még a gőzölgő kakaó illata sem.

-Hugó! Kint hagytam a papucsom az ajtó előtt. Légy jó kiskutya és hozd be kérlek! – utasította Dávid. Utána ehetsz egy karácsonyi kutyakekszet.

 A kiskutya megindult, ma aztán különösen szót kell fogadnia. A papucs mellett a hóban valami megcsillant a lámpa fényénél. Egy masni. Hugó nyomban ásni kezdett és egy kis kék labdára bukkant.

Pont az ő mérete. A labdával a szájában hálásan felnézett a téli égre, majd nagyokat ugrándozott vele a ropogós hóban. Innentől kezdve mindennap jól viselkedett.