Husi és Tibi kalandjai

Husi és Tibi kalandjai.

Husi és Tibi kalandjai

Történt egyszer réges régen, Somogyország közepében, hogy egy Husi nevű kiskutya otthonának udvarában különös dologra lett figyelmes. Nézte jobbról, nézte balról, de sehogy sem tudta eldönteni, hogy ki lehet a nem mindennapi látogató. Zöld volt ugyan, de igen lassan mozgott, így tehát varangyos béka nem lehetett. Husi egy nagyon bátor kiskutya volt, közelebb ment, megszaglászta, de ő még ilyen teremtéssel soha nem találkozott.

Megkérdezte hát az idegent:

• Szia kedves idegen. Én Husi vagyok, a kutya. És te ki vagy, mi vagy, mi járatban errefelé?
• Szia Husi, én Tibi vagyok a teknős, és elindultam vándorútra. Nagyon régóta sétálok már, estére keresek menedéket. -              Válaszolta Tibi, a teknős               -

Husi nagyon izgatottá vált, hogy találkozhatott egy ilyen merész teknőssel. Adott neki fekhelyet éjszakára, s miközben cseresznyét vacsoráztak, a kiskutya kérte Tibi teknőst, hogy meséljen neki a kalandjairól.

Teknős Tibi mesélt Husi kiskutyának a Kurtafarkú Malacról, az Üveghegyről, a Cukorláva Folyamról és még arról a sok-sok hihetetlen helyről, amiket útja során látott. Husinak annyira tetszettek ezek az elképesztő kalandok, hogy elhatározta, elkíséri Tibi teknőst a vándorútján.

A két kis barát a cseresznyevacsora után álomra hajtották fejüket a szép puha párnán és másnap reggel együtt indultak felfedezni a világot.

Ahogy mentek mendegéltek, egy hatalmas Gombaerdőbe értek. Husi szaglászott, Tibi nézelődött, el sem hitték, hogy Gombaerdőt látnak. Egyszer csak a gombák hatalmas peremeiből szikrázó kristálycseppek kezdtek hullani.

• Mi lehet ez?  -                             Kérdezte Husi Tibit –
• Úgy gondolom kristály eső lehet. -              Felelte Tibi –

A kiskutya és a kisteknős nem is hittek a szemüknek, hogy ilyet is látnak. Egyszer csak egy pillangó szállt a fejük fölé. A pillangó olyan hatalmas volt, hogy a szárnyai átérték az erdőt. Ő volt az erdő hatalmas és gonosz királya, aki nem szerette, ha megzavarják a Gombaerdő nyugalmát. Hatalmas szárnyaival felkapta Husi kutyát és Tibi teknőst és elrepítette őket egészen Meseország közepébe.

Husi és Tibi a pillangó szárnyai között annyira remegtek a félelemtől, hogy amikor a pillangó letette őket, nem is merték kinyitni a szemüket.

Mikor a gombák gonosz királya letette őket, ezt mondta nekik:

• Többet meg ne lássalak titeket az erdőmben, legközelebb nem leszek ilyen kegyes hozzátok.

Amint a gonosz pillangó elment, és a két kis barát már kevésbé remegett, kinyitották szemeiket és csodát láttak. Meseország gyönyörű volt és tündöklő. Minden telis tele volt pompás virágokkal, bámulatos szivárvánnyal és varázslatos patakokkal. Ilyen álomszép helyet még egyikőjük sem látott. A patakban halak ugráltak, a virágok beszélgettek és a szivárvány fimon édes illattal terítette be a helyet. Meseország lakói nagyon barátságos népek voltak. Hosszasan beszéltek Husinak és Tibinek Meseország gyönyörű tájairól és boldog lakóiról. Husi kutyának és Tibi teknősnek annyira megtetszett a hely, hogy úgy döntöttek, maradnak. Hamar új barátságokat kötöttek, minden este kakaót ittak, és miág is itt élik vidám életüket Meseországban.

Itt a vége, fuss el véle.