Kép forrása: pixabay.com
Huszár mondóka.
Délceg ifjú, szép sudár,
Palkó lesz ma a huszár,
Én ülök a deresen,
Vágtat velem sebesen!
Márciusi szél szalad,
Rügyet bontó fák alatt,
Kergeti a kalapom,
Nemzeti szín szalagom!
Díszes mente, aranyos,
Barna lányka takaros,
Mégis itt nem maradok,
Lovam után szaladok!
Bánatos a Katika,
Nem vár meg a paripa,
Rajta ülök vidáman,
Ő meg fusson utánam!
Ha nagy leszek, fogadom,
Hazám oda nem adom,
Édesanyám és apám,
Mindig büszke lehet rám!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Imént még min munkálkodtak,elméjükből kiesett,a madár amint szárnylebbentvelágyan tovalebegett. Siccünk szóla, s mint szokása,most is ő a főokos:„De hát itt az Albionbana gólya nem is őshonos!Meglehet ...
Elolvasom
Erdő mélyén, vén fa odvában, élt egyszer egy méhcsalád. Tavasz volt. Ekkor kezdett éledezni a természet, és vele együtt a zümmögő kis rovarok. Az évnek ebben az időszakában a méhcsalád egyetlen anyából, é...
Elolvasom
Van egy lovam, neve Oszkár most is mellettem poroszkál, szegény állat félkegyelmű farka úgy áll mint egy seprű. Felmálházom nehéz neki, inkább csak a szénát eszi. Bár csak tudnám mit szer...
Elolvasom
Felhő új otthona Egy csodaszép bukovinai kiskutya egy szép márciusi nap megszületett 12 testvérével együtt. Az élete maga volt a paradicsom. Ettek, játszottak, önfeledten szaladgáltak egész nap. Egyik na...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...