Jankó és a csoda síp

Jankó és a csoda síp.

Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kisfiúcska. Ezt a kisfiút Jankónak hívták. Édesanyjával élt egy kis falucskában. Olyan szegények voltak, hogy csak két naponta tudtak enni egy kis puliszkát. Az édesanya hol varrónő volt, hol takarított, csakhogy megtudjanak élni kettecskén. A fiúcska is már nagyobbacska volt. Egyik nap mikor édesanyja éppen készülődött takarítani menni egy gazdag emberhez, odafutott hozzá Jankó és így szólt:

- Édesanyám, édesanyám elég nagy vagyok már, én is megyek veled szolgálni.

Az anya elmosolyodott, milyen jó fiacskája van neki.

- Drága Jankóm, te csak maradj itthon! Be ne engedj senkit! Vigyázz a házra! Estefelé jövök és eszünk egy kis puliszkát.

Édesanyja elment. Jankó pedig makacs gyerek volt. Sóhajtozva mondta magában:

- Ejj már megint puliszka. Megmutatom édesanyámnak elég nagy vagyok már, keresek szolgálatot egy gazdag embernél. A szomszéd faluban lakik egy nagyon gazdag báró, neki van sok jószága, majd jól megfizeti szolgálatomat.

Útnak is indult. Ment mendegélt. Hamar elfáradt, még a szomszéd falu messzebb volt. Megállt, megpihent egy nagy fűzfa tövében. Elálmosodott, elszenderedett. Egyszer csak arra ébredt, hogy egy vörös cica pottyant az ölébe a fáról.

- Hé, hát te honnan kerültél ide?! - kérdezte Jankó a vörös macskát.

A macska nagyon hálásan elkezdett dorombolni, amiért puhára pottyant. 

- Látom te is éhes vagy - szólt hozzá Jankó - mert kismadarakra vadásztál a fa tetején. No mennem kell, hogy én se maradjak éhen.

Éppen megakarta simogatni a cicát, hogy elköszönjön tőle, az pedig hirtelen leugrott az öléből és elszaladt a mellette lévő mezőre, ahol ki se látszott a fűből. Egy perc sem telt el a cica visszajött egy egérrel a szájában. Nagyot kacagott Jankó.

- Nekem hoztad? Ennyire hálás vagy? - kérdezte a macskát.

Nem akarta megsérteni a cicát. Gondolta magában eljátsza, hogy megeszi és a háta mögött meg elengedi a kisegeret. Jankó nagyra nyitott szájjal megfogta az egeret és már épp az arca felé emeli, mikor megszólalt egy vékonyka hang:

- Kérlek szépen kisfiúcska, ne egyél meg! Jó tettedet meghálálom.

Jankó úgy meglepődött, hogy továbbra is nyitva maradt a szája.

-Te tudsz beszélni? - kérdezte Jankó.

- Igen! Ha meghagyod az életem, segítek rajtad - mondta a kisegér. Majd így folytatta:

- Ennek a fűzfának a törzsében van egy láda. Egy gonosz boszorkányé, minden nap idejön, amikor a legmagasabban jár a nap. Csak is ennek a fának a hajtásából készült síppal lehet legyőzni. Háromszor bele kell fújni és a boszorkány köddé válik, a fűzfa törzse szétnyílik és előkerül a láda.

Jankó neki is állt a két segítőjével. Egérke lerágott egy hajtást. A macska bevágta a szélhasító nyílás helyét. Jankó pedig lerántotta fűzfa héját. Amint elkészültek vele, elbújtak a nagy fűbe és várták a boszorkányt. Dél volt, a boszorkány megjelent és éppen leszállt a seprűről, abban a pillanatban Jankó csendben, gyorsan mögé lopódzott, jó erősen belefújt háromszor a sípba. Huss, a boszorkány eltünt, a fűzfa törzse pedig szétnyílt és a ládikó előbukkant. Odaszaladt kisegér és a macska is. Örvendeztek a győzelemnek.

- Jankó, most dugd be a kulcslyukba a sípot és kinyílik a láda - mondta a kisegér.

Jankó úgy is tett. Kinyitotta és láss csodát... A láda telis tele volt arannyal. Nagy volt az öröm. Jankó megköszönte a macskának és az egérnek a jó cselekedetüket, majd hóna alá csapta ládát és így szólt az állatokhoz:

- Édesanyám nem sokára haza ér. Tartsatok velem!

A macska és a kisegér is Jankóval tartott. Éppen Jankó anyukája előtt értek haza. Mikor belépett az ajtón, Jankó azonnal odaszaladt és megölelte . Az anyukája nem hitt a szemének, mikor meglátta mi van az asztalon. Jankó elmesélt mndent, majd így szólt édesanyjához:

-Drága édesanyám ugye velünk maradhat Vöri cica és Cincogi? - mert így nevezte el őket Jankó.

- Maradhatnak, ha megígéred, hogy többet nem mész el szó nélkül, mert ha bármi történik veled én...

- Megígérem édesanyám!

A sok aranyból lett szép házuk, birtokuk, sok jószáguk. Vöri cica minden nap friss, meleg tejecskét kapott. Cincoginak is jutott sajt nap mint nap. Jankó édesanyja pedig megvarrta a falu szegényinek ruháját. Itt a vége fuss el véle!