JANUÁR (5. mese) Lili és Lali a nagyszülőknél- Mami mesélj még


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Péntek délután Lili és Lali a vonat állomásra mentek. Már nagyon várták nagyit hogy megérkezzen. A mozdony hosszasan fütyült, hogy mindenki vigyázzon a peronon, mert itt van a vonat és mindjárt befut az állomásra. A szerelvény lassított, és a sok leszálló ...

Kép forrása: pinterest

Péntek délután Lili és Lali a vonat állomásra mentek. Már nagyon várták nagyit hogy megérkezzen. A mozdony hosszasan fütyült, hogy mindenki vigyázzon a peronon, mert itt van a vonat és mindjárt befut az állomásra. A szerelvény lassított, és a sok leszálló között egyszer csak feltűnt Mami is. Keresgélte szemével a kis unokáit. -Á -  kiáltották szinte egyszerre!

-Hát  itt vagytok!

-Hát megjöttél! - miután megölelték egymást, mami ezt kérdezte:

-Mindent bepakoltatok? Játszós ruha? Gumi csizma?

-Mindent! Felelték a gyerekek. Itt van a hátizsákban minden!

Lili és Lali hátán méretes zsák volt, kézitáskájukban inni és enni való, és egy kis játék is az útra.

-Aztán jól viselkedjetek az úton is, meg nagyiéknál is! - mondta búcsúzóul anya. Miután megölelték egymást, a másik vágányon várakozó vonatra felszállt nagyi, most már Lili és Lali társaságában. Anya integetett a lassan elinduló vonat mellett, a gyerekek az ablakhoz préselődve ígérték hogy jók lesznek,és hamarosan jönnek haza.

Lili és Lali boldogan nézték a suhanó tájat…láttak őzikéket, nyuszit aki úgy szaladt, hogy alig lehetett követni, és fácánokat is a  havas tájon. A fák még téli álmukat aludták, levél nélküli ágaikkal intettek búcsút az utazóknak.

-Készüljetek gyerekek, hamarosan leszállunk - mondta mami.

-Ki jön Papi az állomásra értünk? Kérdezte Lili?

-Bizony hogy ki jön, kíváncsi vagyok, hogy észre veszitek e?!

Lili és Lali meresztették a szemüket, keresték Papit, de sehol sem látták…

-Na, nem látjátok? Én már látom!

-De hol? hol van?

Nézzétek ott van! Mutatott Piri- mami egy lovas szán felé. A lovacska megrázta a fejét, és akkor egy csengettyű csilingelni kezdett a nyakában. A gyerekek álmélkodva futottak Berci- papi felé.

-Szia Papi! Hogy hogy ilyen nagy szánkóval jöttél? És hogy szerezted?

-Először is üljetek fel! Lali gyere mellém, Lili meg Mami mellé itt mögöttem! Így ni! Jól takarózzatok be a plédekkel, mert indulunk!

-Na Pajkos! - csettintett egyet a levegőben az ostorral papi

-Indulás!

És Pajkos, a kis ló, már ugrott is, a szán megindult, és suhantak a havas úton Mami és Papi tanyája felé! A kis utasok pirosló orral, de csillogó szemekkel élvezték a lovas szánkózást.

Végül Papi kiadta Pajkosnak az utasítást miközben finoman húzta a kantár szárát:

-Hőőő!

És Pajkos máris lelassított, és megállt a tanya udvarán.

Lili és Lali nagyon szerettek a tanyán, mert sok féle állat, és sok féle kaland várt mindig rájuk.

-Na gyerekek, megérkeztünk! Leszállás!

-Ez nagyon jó volt! Mondta Lali. Máskor is szánkózunk?

-Persze! -mondta Papi az újdonsült ló tulajdonos.

-Mindenképpen!

-Gyerünk a melegre, - mondta Mami -nehogy megfázzatok.

Lali és Lili  megsimogatták Cirmi cicát, és már futottak is befelé. Másnap mami kérdésére, hogy mi legyen az ebéd, mindketten rávágták:

-Gyúrjunk tésztát!

-Na jó! - mondta mami -Akkor hozzátok be a tojásokat a tyúkólból!

Lili és Lali gyorsan felöltözött,és mentek ki az udvarra. Kaptak egy kis kosarat, amibe gyűjthették a tojásokat. -Vigyázz Lali! Össze ne törd! -Jó vigyázok! - mondta sértődötten Lali, és bebújt a sarokba, ahol jól eldugva fehérlett még egy kis tojás.

-Megvan! És azzal a lendülettel neki esett a falnak, és a tojás szétloccsant….

-Na ezt jól megcsináltuk…-mondta Lili

-Sajnálom lógatta a fejét Lali.

Mami nem haragudott.Jó hogy nem lett nagyobb baj! Hát akkor kötényre fel, és gyerünk tésztát gyúrni! Mindenki felütötte a saját tojását, kaptak hozzá lisztet, és a megmosott tiszta kezükkel neki kezdtek gyúrni…

-Hú de furcsa. - mondta Lali…-úgy nyúlik a tojás, és tiszta tészta ragacs a kezem…

Lili ügyesen dolgozott, az ő tésztája már szépen össze állt egy gombóccá. Aztán még kinyújtották,forró sós vízben megfőzték. Mami húslevese mellé finom lett a saját készítésű grízes tészta.

Délután még kimentek az udvarra játszani Cirmi cicával, Bojti kutyusnak vittek csontot, és persze megsimogatták Pajkost az istállóban.

-Gyertek csak! Mutatok valami érdekeset…- Papi kezében két üdítős üveg volt tele tejjel, az üveg száján cumi volt…Lali nem értette, hogy hova viszik a cumis üvegeket…A másik ólban bégettek a birkák, de halk hangon kisbárány bégetés is hallatszott…

-Megszülettek múlt éjszaka a kisbárányok. Őket fogjuk megetetni.

Lili és Lali kezébe adta Papi az üvegeket, és nekik kellett megitatni a barikat. A barik nagyot döfködtek ahogy szívták a tejet, alig bírták tartani az üvegeket…és percek alatt elfogyott a tej.

-Még mindig éhesek - mondta Lali .Az egyik kis  bárány  most Lili ujját kezdte szopizni, mire Lili felsikított meglepődésében..

-Az nem enni való! Kiáltotta nevetve.Szeretettel megsimogatták a báránykákat, aztán elkellett búcsúzni, mert már vacsora idő volt.Vacsora után aztán Lili és Lali összevesztek. Én megyek előbb fogat mosni! Nem mert én akarok! Vigyázz arrébb, nem férek el tőled! Mindig csak én vigyázzak! Mindig csak én menjek arrébb…mondogatta a két morcos kisgyerek dühösen.

-Ejnye! Hát ezt ígértük anyáéknak?Na szépen rendben, mindenki sorra kerül.-mondta papi - Biztosan elfáradtatok, hosszú volt a nap. Hamar az ágyba mindenki!

-Mami mesélsz nekünk? - kérdezték a gyerekek az ágyban fekve, betakarózva.

-Na jó! Mesélek nektek a Vadóc pillangóról!

A virágos rét közepén élt egy pillangó család.Volt röpködés, villongás, pillongás...Egyszer csak született egy kis pillangó. Mindenki a csodájára járt.Mert ez a kis mihaszna, mindig dühös volt...Senki nem értette, mi a baja folyton...Állandóan durcizott, idegeskedett.El is nevezték Vad Durcimurcinak...Vad Durcimurci minden reggel dühösen ébredt. Összecsapta a szárnyait, és vadul neki vágott a virágos tarka rétnek.Finom nektárt szeretett volna reggelizni.Azonban mindig bajba került a hebrencskedése miatt.Most éppen, mivel nem vigyázott, nekiütközött egy harmatos levélnek, és pörögve, bukfencezve leesett a sáros földre. Dúlt fúlt mérgében , hogy milyen sáros lett a szárnyacskája...A többiek döbbenten  nézték,hogy már megint bajba került szegényke..De senki nem mert közelebb menni, mert olyan mérges volt Durci. Ott szárogatta magát a kövön a kis pillangó,amikor nagy csaholás hallatszott a közelből...

-Repülj el! Repülj el! - kiabálták a többiek

De a kis dühös csak azért sem repült el. Nehogy már más mondja meg neki, hogy mit tegyen! Így aztán az arra csaholó kutyus pont eltiporta a lábával Durcumurcit.

-Most aztán mi lesz velem?- szipogott keservesen -Ki segít nekem?Egyetlen barátom sincsen. 

Ebben a pillanatban ott termett mellette egy kis kedves káposzta lepke.

-Gyere! Majd én segítek!- és óvatosan letörölgette, bekötözgette...-Nem kell félned, majd én vigyázok rád! Ne félj! Még törött szárnyal is tudsz majd repülni!

A kis dühös hálásan nézett rá, és már egyáltalán nem volt dühös.

-Leszel a barátom?- kérdezte

-Hát persze!- válaszolta a kis káposzta lepke!

Itta vége, fuss el véle!

-Mami! Ez nagyon jó volt! Mi is barátok leszünk Lalival! Ugye, Lali?

-Igen, és nem veszekedünk többet. - ígérték a gyerekek

-Nagyszerű! Ennek nagyon örülünk Papival!

-Mami mesélj még!

-Majd holnap folytatjuk, jó éjszakát gyerekek! Aludjatok jól.- és pár perc múlva Lili és Lali az igazak álmát aludták…

 

Eszti-mami, amatőr meseíró

Ezt a mesét írta: Eszti-mami amatőr meseíró

Üdv! Magamról: Már gyermekkoromban sokat meséltem a kisebb testvéreimnek, amit nagyon szívesen hallgattak.Majd a gyermekeimnek, és most a kis unokáimnak. Sokszor hallom, hogy " mami mesélj még"! Előfordult többször is, hogy ez volt a kérés: "meséld el újra " azt a régebbi mesét! Nos ezért elkezdtem leírni őket, hogy ne merüljenek a feledés homályába ezek a kis történetek. Bízom benne, hogy más gyermekeknek is mos...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!