Kakaós csiga

Kakaós csiga.

Hol volt, hol nem is volt,

Hol az aranytorkú fülemüle dalolt.

Papírzacskó házikóba,

Élt egy bátor Kakaós csiga.

Ez a minden vajjal megkent jószág, azt vette az eszébe,

Hogy papírzacskó házát hátra hagyva, leköltözik vidékre.

Ott lakik a habos Rigó Jancsi,

Jó barátok, bizonyára szállást ad majd neki!

Megindult hát!

Csúszott-mászott éjjeleken, s nappalokon át.

Ám a csiga lassú állat,

Harmadnapra nagyon elfáradt.

Megpihenni egy fa tövébe telepedett,

S, el is szenderült volna, mikor egy furcsa állat elé lépett.

„Csiga szavamra! Hát te ki vagy?” – Kérdezte tőle a Kakaós csiga.

„Csiga Uraság?” – Hajolt hozzá közelebb a róka.

„Úgy, ahogy mondom! A becsületes nevem: Kakaós csiga.

Én már bemutatkoztam, így Önnek is illik bemutatkoznia!”

Nagyot nézett ravasz szemével a róka,

Még ilyet, hogy szabadon jár-kel egy Kakaós csiga!

„Ravazdi vagyok. Ravazdi a róka.

Sok csigát láttam már, s te bizonyosan nem vagy csiga!”

Ámult erre a vándor Kakaós csiga,

Hogy őt így megsérteni a rókának nem szabadna!

„Egy csiga sokkal bátrabb nálad!

Nem fél így tőlem, hisz nem vagyok egy harapós állat.

Nem fél bizony hozzám közelebb tekergőzni.

Hisz, ha elég bátor még a fogaimat is megnézheti.”

Na, több se kellett a Kakaós csigának!

Hamar a szájába nézett a ravasz rókának.

S, addig-addig tekeredett,

Míg a mesének vége lett.