KALAND A KIS-DUNÁN (Ígaztörténet Szigetszentmiklós 1968 )

KALAND A KIS-DUNÁN (Ígaztörténet Szigetszentmiklós 1968 ).

A   nyári    szünet  idején,

Kaland   lett   a   Duna  vízén.

Kedvünk  támadt   tutajozni,

Hajótöröttet     játszani.

A  három  barát  nekiállt,

Megépíteni   -hajóját-.

Káka    nővényből   font  tutajon,

Megkezdtük   a  vízi  kalandot.

Rajta   kényelmesen   elfértünk,

Én  elől   a  tutaj  közepén.

Ők   meg   ketten  a  két  szélén,

Índultunk  a    Dunán    felfelé.

Karcsi,   Jancsi   erősebb   nálam,

Furcsán   eveztek,  de   vagányan.

Mondták   nekem   ugye  izgalmas,

Ne   félj,  legalább    két   napig   tart.

A   Kis-Duna   enyhén   hullámzott,

A   nap   fénye  meg  rajtunk   játszott.

Mi  egy-két  órára   terveztük,

Amíg   az  utunkat   megteszük.

Csorogtunk     Dunaharaszti   felé,

Tettünket   csodálkozva   nézték.

Szóltak,   gyerekek  mit  csináltok,

Gyertek   ki  a  vízből   pórul   jártok.

Mi   fittyet  hánytunk   mindenkire,

Eveztünk  hárman   fütyörészve.

Tudtuk,  butaságot  csinálunk,

De   nagyobb  volt   a  kalandvágyunk.

Bizony   jött  a   nem   várt  fordulat,

Mert   jött   a  vízi   rendőr   csónak.

Na  ettől   aztán   megijedtünk,

S  mindjárt   el  is   ment  a  kedvünk.

Gyorsan   odaértek   hozzánk,

Lettünk   három   megszeppent   diák.

Kérdezték   hogy   hívnak,  kik   vagyunk,

Remegett   lábunk,   csuklott  hangunk.

Mi   megmondtuk   nekik,  kik  vagyunk,

Közben   húzták   partfelé   tutajunk.

A   három   barát   ott   állt   gyáván,

Rendőrők   kemény   oktatásán.

Ígértük   többé   nem   csináljuk,

S   hajótöröttet   sem  játszunk.

Így   utólag  nagy   szerencsénk  volt,

Megúsztuk   a    vízi   kalandot.