Kalózok az óvodában

Kalózok az óvodában.

Egyszer volt, hol nem volt, egy kis óvoda ahol kis kalózok játszottak és kincseket kerestek az udvaron. A kis kalózokat Vidám Viktor, Képzett Katica, Csintalan Csilla és Pille Palotásnak hívták. Minden nap izgalmas kalandokat éltek át, és mindannyian a legjobb barátok voltak.

Egy nap úgy döntöttek, hogy egy igazi kalózos kincsvadászatot szerveznek az udvaron. Vidám Viktor a térképet rajzolta meg, Képzett Katica feladatokat talált ki, Csintalan Csilla pedig kincseket rejtett el a kertben. Pille Palotás pedig a kis kalózok vezérkapitánya volt.

Mikor minden készen állt, a kis kalózok izgatottan nekivágtak a kincsvadászatnak. Ugráltak, futottak, és mindannyian örömmel kiáltották: "Kincs itt, kincs ott, kalózok soha nem félnek!"

Ahogy rohantak keresztül az udvaron, sajnos Csintalan Csilla megbotlott egy kis kövön, és fájdalmasan megütötte a térdét. Csilla könnyekkel a szemében ült le a fűbe, és a többi kis kalóznak aggódó tekintettel nézett.

Azonnal észrevettek egy kedves óvónénit, Jószívű Juditot, aki a játszótér szélén figyelte a kalózok kalandjait. A kis kalózok odasiettek és szomorúan elmondták, hogy Csintalan Csilla megsérült. Jószívű Judit azonnal odament hozzájuk, és nyugtatóan mosolyogva megkérdezte Csillát, hol fáj.

Óvatosan megvizsgálta Csilla sérült térdét, és kedvesen beszélt hozzá. Judit óvónéni egy kis varázslattal (egy tapasszal és egy puszival) gyorsan meggyógyította Csintalan Csilla sérülését. Csilla szeme ismét felragyogott, és boldogan köszönte meg az óvónéninek.

A kis kalózok, tanulságosan és boldogan folytatták a kincsvadászatot, de most már még figyelmesebben ügyeltek egymás biztonságára. A nap végén, amikor megtalálták a kincseket, Vidám Viktor, Képzett Katica, Csintalan Csilla és Pille Palotás úgy érezték, hogy a legnagyobb kincsük az, hogy barátaik egymásra vigyáznak.

És így zárult a nap a kis kalózok számára, boldogságtól és barátságtól ölelve az óvoda kertjében, ahol mindennap új kalandok várták őket.