Karácsony macska módra

Karácsony macska módra.

Mráz Erzsébet Irma

KARÁCSONY MACSKA MÓDRA

/Torzonborzi történetek/

Az én macskám nagyon kedves,

már-már majdnem tökéletes.

Apró hiba előfordul,

amitől a könnyem csordul.

Nem bosszant ő szándékosan,

csak mikor olyan kedve van.

Hibám nekem is van, tudom,

elmondom, és nincs rá gondom.

Hiányzik belőlem a hiba,

ahogy ezt kedves bátyám mondja.

Ezt hirdeti viccesen,

nem hiszem el még én sem.

Jól van, nektek megsúgom,

hirtelen a haragom.

A macskámhoz visszatérve:

Nem fog egeret ebédre.

Mit ebédre? Egyáltalán!

Nem szaladgál egér után.

„Ha a gazdám megetet,

minek fogjak egeret?

Ha szaladok, elfáradok,

még isiászt is kaphatok!

Megrándulhat a bokám,

koszos lesz a szép bundám.

Ráadásul nagyon gyorsak,

bizony, szélsebesen futnak.

Bebújnak az egérlyukba,

nevetnek: Ráfáztál, macska!”

Így gondolkodik őkelme,

a munkához nincsen kedve.

Jól érzi magát, úgy látom,

élvezi, hogy kiszolgálom.

„A gazdának ez a dolga!”-

azt mondja, ő így tanulta.

„Ha neki állata lenne,

jól el lenne kényeztetve.”

Mint egy művész, meghajolt,

dörgölődött, dorombolt.

A témát befejezte,

elnyújtózva jelezte.

Az ágyamon elterült,

aludni nem sikerült.

Rosszban sántikál, jól tudom,

csapongott a gondolatom.

Tervről nem szólt semmit sem,

úgy döntöttem, figyelem.

Ismerem a fajtáját,

elkapom a grabancát!

Ünnep előtt megváltozott,

felkelt néha, izgett-mozgott.

Előfordult, hogy nem láttam,

kerestem is teljes lázban.

Lehet, hogy csak játszik velem,

ha szemtelen is szeretem.

Tán valahol nevet rajtam:

„A gazdival kibabráltam!”

Majd előjött ártatlanul,

rám mosolygott, úgy, kajánul.

Csak éppen nem mondta nekem:

„Titok a magánéletem!”

Hogyha hangosabban szólok,

mondja: „Ki vagy, talán szónok?”

Mosolyog a bajsza alatt,

nyelvemre nem jönnek szavak.

„Vegyem magam csendesebbre,

gondoljak szegény szívemre!

Neki meg a fülét gyötröm,

számára a csend nagy öröm.”

Az eset nagyon felkavart,

de nem akartam zűrzavart.

Mindjárt itt a karácsony,

kis macskámat nem bántom,

Hol csatangol? Szerelem?

Kiscicákat hoz nekem?

Kinyomozom, mi a titok,

holnap utána osonok.

Leskelődni már nem kell.

Hogy mi történt? Jól figyelj!

Szép cicám megjelent este,

elém egy egeret tett le.

Bizonyságul, nem lusta,

ezt karácsonyra hozta.

Elégedetten nézett rám:

„Ehhez mit szólsz, kedves gazdám?”

A szavam, persze, elakadt,

az „ajándék” meg elszaladt.

Felvette az „egércipőt”,

nem pazarolt ránk több időt.

Látta ő, hogy jön a macska,

ki nem vágyik egérhúsra.

Nem menekült, nem félt tőle,

így lett ajándék belőle.

Egéréknél dínomdánom,

hogy elszaladt, nem is bánom.

A helyzetet kihasználta,

visszafutott a kamrába.

Szegény pára most is vacog,

jól jönnek az ünnepnapok.

Családjára számíthat,

megviselte ez a nap.

Egy életre megjegyezte,

bárhogyan szólhat a mese,

csalfák a túl kedves szavak,

a macska az macska marad!

Nem volt fontos az „ajándék”,

csak mi ketten, meg a szándék.

Tudom, szeretetből hozta,

ő nem lusta, bizonyítva.

Borzikámat ölbe vettem,

éreztettem szeretetem.

Ő hozzám bújt, dorombolt,

ünnepi pillanat volt.