Karácsonyi Csoda

Karácsonyi Csoda.

KARÁCSONYI CSODA

A mesémnek ideje,

Egy didergő, hideg, fagyos este.

A történet egy kislánnyal esett meg,

Hogy mi? Hallgasd, elmesélem neked!

A lánykának volt egy hatalmas álma,

De nem teljesült, akárhogy várta.

Szeretett volna egy kiskutyát,

Egy igazit, mindegy milyen fajtát.

Kérlelte a szüleit, de hiába,

Így a levelét a karácsonynak írta.

Ügyesen kanyarintotta a betűket,

Mindent szépen lejegyzetelt:

Vagyis, szeretne egy kiskutyát,

Amolyan édes-kedves fajtát.

Foltos legyen a bundája,

Szemei, mint két gombocska.

Ezután izgatottan várta,

Mikor teljesül be a vágya.

Meg is érkezett a karácsonyeste,

Ellepett mindent az ünnep fénye.

Levegőben szálltak a finom illatok,

Sorakoztak a sütik, mézeskalácsok.

Körbe állták a díszes karácsonyfát,

Minek csillag díszítette csúcsát.

A kislány volt a legboldogabb,

És persze a legizgatottabb,

Hiszen szemét körbe hordozva látta,

Több ajándék van, mint ahogy várta!

Gondolta, végre eljött az ő ideje,

Kutyuska lesz itt még ma este!

De először a kisebb ajándékokkal kezdte,

Óvatosan bontogatta őket kicsi keze.

Előkerült játékbaba és egy pici hintaló,

Majd meleg ruha, mi éppen rávaló.

Örült nekik, majd odébb lépett egyet,

És épp a nagyobb dobozhoz érkezett meg.

Jó sok szalag borította,

Idő volt, míg kioldotta.

Az utolsó szalaghoz érve ujjai lelassultak,

Hátha kutya mancsok rögtön ráugranak.

És akkor végre lehullt az utolsó masni!

A dobozban pedig ült egy barna plüss maci.

Hiába nézte a maci mosolygó szeme,

A kislány nagyon el volt keseredve.

De nem illik hálátlannak lenni sose’,

Így bánatosan a nagy mackót átölelte.

Szemében csillogott egy könnycsepp,

Kedves mackó, ugye megérted!-

Súgta annak fülébe,

Közben hallja, itt a vacsora ideje!

Asztalhoz ült a család,

Roskadozott a sok finomság.

Édes-mézes torta az utolsó falat,

Tele volt már minden pocak.

Anya ekkor gondolt egy nagyot,

Sétára hívta azt, ki nagyon jól lakott.

Vele tartott kislánya,

Jól fog esni a séta- mondta.

Kellett a sapka, sál, nagykabát,

A fagyot, a hideget mára jósolták.

Lépdeltek és közben csodálva nézték,

A karácsony mindenhova elvitte fényét.

Ám csakhamar úgy határoztak,

Inkább szépen hazasétálnak.

De ekkor mintha hangot hallottak volna,

Csak nem került valaki bajba?

Füleltek és figyeltek,

Itt valami lehet!

Megszólalt újra a kis nyüszítő hangocska,

A kislány szeme kerekedett a legnagyobbra.

Mert ahogy a bokrok felé fordult,

Mit lát? Az ágaknál egy kiskutya lapult.

Odaszaladt és felvette vigyázva,

Sálját magáról lekapva, becsavarta.

A kis hálás gombszemek,

Megmentőjére rászegeződtek.

Egy pillanat alatt találtak egymásra,

A kislány és a didergő kutyuska.

Szorosan magához ölelve,

Az ebet hazavitte.

Otthon a sálból kibontva,

Látszott foltos a bundája!

A kislány egyre csak ámuldozott,

A karácsony varázsa mégis bekopogtatott!

A kis foltost puha takaróra fektetette,

Mellé a barna mackót ültetette.

Vigyázzon ő a kiskutya álmára,

A neve pedig ez legyen: Csoda!