Kelly, a méhecske

Kelly, a méhecske.

KELLY, A MÉHECSKE

Kelly, a méhecske, szomorúan ücsörgött a fán egy meleg júniusi napon. A szellő kellemesen fújdogált, a levelek pedig árnyékukkal próbálták védeni az erdő védtelen lakóit a nap égető sugarai ellen. 

A közeli patak partjáról gyerekek vidám nevetése hallatszott, melyet egy hangos vízcsobbanás követett. Kelly minden álma az volt, hogy egyszer ő is élvezhesse a hűsítő vízcseppek erejét egy fáradt, meleg nap után.

De a méhecske családnak tilos volt úszni. Kelly emlékezett rá, hogy még alig tudott repülni, mikor anyukája óva intette őt és a testvéreit, hogy a szárnyuk milyen törékeny, ezért mindig nagyon vigyázni kell rá, hogy vészhelyzet esetén el tudjanak repülni. Kelly csak később értette meg, hogy anyukája a patak másik oldalán lakó Dörgő dongó-családra gondolt, akik bár gyakran riogatták Kellyt és testvéreit, de sosem bántották őket.

Közelebb repült a patakhoz, majd egy bokron foglalt helyet, ahonnan jól láthatta, ahogy a gyerekek alábuknak a vízben és hangos kacagás kíséretében fröcskölik le egymást.

Hirtelen egy kislány hangjára lett figyelmes.

• Nézzétek, itt ül egy méhecske! Gyertek közelebb, segítsünk neki, hátha megsérült! Úgy néz ki, ne tud repülni!

Kelly megijedt, hogy a kislány meg akarja fogni, és bántani akarja a szárnyait. Így hát rémülten rászólt:

• Nem sérültem meg! Csak meg akartam nézni, hogyan élvezitek a patak hűsítő vizét. Olyan jó lenne, ha én is veletek együtt tudnék lubickolni!
• És miért nem tudsz?
• Mert sajnos nem lehet vizes a szárnyam.
• Cseppet se búsulj méhecske, kitalálunk neked valamit.

Azzal a kislány elfutott, visszaúszott a barátaihoz, majd kirohantak a vízből és a patak melletti rétre szaladtak.

Pár perc múlva a kislány vidám arcát pillantotta meg maga előtt, ahogy felé futott.

• Méhecske! Méhecske! Merre vagy?

Kelly összedörzsölte a szárnyait, hogy zümmögő hangjával jelezzen neki.

• Nézd csak méhecske, hogy mit találtunk ki neked. – Azzal a kislány egy rózsasziromból készített sziromcsónakot tartott oda Kelly-nek. – Neked készítettük és fűszálakkal csomóztuk össze. Tessék, ezzel már kipróbálhatod a patak hűsítő vizét. Ha megfürödtél, ebben a csónakban meg tudsz száradni, vagy csak a lábadat lógatod a vízbe, és a szárnyad nem is lesz vizes.

A méhecske nagyon boldog lett. Este el fogja mesélni a családjának, hogy milyen szép ajándékot kapott az emberektől, és holnap a családjával együtt visszarepülnek ide csónakázni vagy fürdeni. A gyerekek a bokor alatt még egy kis kuckót is készítettek a sziromcsónaknak éjszakára.

Kelly, a méhecske, meghatódott.

• Nagyon szépen köszönöm ezt a csodaszép ajándékot! El se tudod képzelni, milyen nagy örömet szereztél nekem vele!
• Akkor gyere méhecske, próbáld ki!

Azzal Kelly óvatosan belerepült a csónakba és élvezettel lógatta bele a lábát a vízbe. Élvezte az önfeledt lebegést a vízen.

• Köszönöm szépen, amit értem tettetek. Sosem fogom elfejteni!
• Mi köszönjük, amit ti tesztek értünk. Mi sem fogjuk soha elfelejteni.

Azzal a gyerekek visszaugráltak a vízbe, és újra hatalmas vízi csatába kezdtek, miközben Kelly, a méhecske, vidáman sodrott a hullámokon hazafele.