Két nyuszika és három róka ment az erdőben...

Két nyuszika és három róka ment az erdőben....

Két nyuszika és három róka ment az erdőben...

Persze, elmondom én, hogyan is volt ez, a nyuszikkal meg a rókákkal, csak előbb hadd meséljem el az előzményeket.

Szóval, nem rögtön, alapból mentek ők így mindannyian térben és időben egyszerre a rengetegben.

Történt egy szép napon, már ha ez például a rókakölyöknek szép nap volt, hogy ahogyan lógott az iskolából és császkált az erdőben, egyszer csak egy óvatlan pillanatban, belelépett egy csapdába...hát vonyítottt is meg jajongott is rendesen, mert ez igen fájdalmas volt számára, ráadásul, pont nem járt arra senki, hiszen olyan helyen járt, ahol nem fedezhetik fel renitens viselkedését.

Nem is hallotta volna meg senki sem a keserves sírását, hacsak nem, valami csoda folytán, épp nem abban az időpontban járt volna arra nyuszimama, aki otthon éppen főzni kezdett nyuszipapának, hogy mire ő megérkezik a munkából várja őt valami finom eledel. Azonban főzés közben vette csak észre, hogy elfogyott a borókája, és anélkül az étel csapnivaló lett volna, hiszen ez adja meg a különleges ízét...ezért indult hát el gyorsan, mint a nyúl, hogy beszerezze ezt a hiányzó alapanyagot.

A rókaifjonc irtó nagy mázlija volt, hogy a lelőhely az ő csapdába esésének helyszíne közelében volt, így az arra ugrabugráló nyuszika, meghallotta a segélykérését, és mivel alapvetően nagyon rendes állatka ő, hát a hang irányába futott.

Mikor megpillantotta a kétségbeesetten kiáltozó rókát, kicsit megtorpant, mert eszébe jutott, hogy hányszor próbálta már a mezőn őt elkapni a fiatalúr.

De amaz, olyan szépen kérte a segítségét, és annyira szentül fogadkozott, hogy nem fog visszaélni a helyzettel, és ha kiszabadítja őt, sem fogja bántani többé, hogy végül megesett rajta a szíve, hitt neki, megmentette.

Mivel a rókafiúcska elég nagy sérülést szenvedett, el kellett kísérnie hazáig, mert egyedül képtelen lett volna eljutni oda. Na, ez már tényleg elég nagy dilemma volt a nyuszkó számára, mert azért egy egész családnyi rókával csak nem érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni. de rókafi biztosította afelől, hogy még ha bántani is akarnák a szülei, nyer annyi időt, hogy el tudjon menekülni, mivel úgyis vele lesznek jobban elfoglalva, sérülése révén, és bizony a lógás is kitudódhatott akkorára.

Így, a nyuszi bátorságot merített, kötélnek állt.

Útban hazafelé, összefutottak nyuszimama párjával is, mivel ő meg közben hazaérkezvén egy üres házat és egy félig elkészült eledelt talált, amitől rossz érzése támadt, hát elindult megkeresni élete párját.

Mikor szembesült a tényállás fennforgásával, úgy döntött, velük tart ő is, hiszen élete árán is megvédené az ő kis házinyulát.

Ahogy mentek, bicegtek immáron így hárman, egyszer csak róka ifjú barátunk aggódó szüleibe botlottak bele, akik egyetlen gyermekük keresésére indultak, minekutána iskola idő letelte után nem jelent meg otthon...sem máshol...nem lelték a barátainál...sehol sem. Az aggódó szülők ugyan értesítették az Erdő-rendőrséget, de ők azt mondták, ennyi idő még nem jelent eltűnést, tehát kénytelenek voltak maguk kézbe venni a helyzet megoldását.

Nekivágtak az erdőnek, mentek, szólongatták a gyermeküket.

Feltételezhetően a legkevésbé sem számítottak a sokkoló jelenetre, amint két nyuszira támaszkodva látják meg egyetlen magzatukat botorkálni...

Tényleg nem a vadászösztönük győzött eme pillanatban, hála legyen érte...

Aztán a történések egymásutánjának elsorolása végén megállapították, hogy valóban nem volna szép tőlük, ha bántalmaznák a nyuszi párt, azért viszonzásul, hogy ők ennyire kedvesek voltak egy szem gyermekükkel.

Nos, így történt meg az az egyedüli és kivételes eset pontosan annak az évnek abban a hónapjában és azon a napján, hogy e díszes társaság azaz két nyuszika és három róka ment az erdőben...együtt és egy irányban...

Értetlen tekintetek kereszttüzében persze, mert, valljuk be, nem olyan szokványos dolog ez az erdőben.

Kérdezősködni azonban senki sem akart tőlük.

Aztán, a kereszteződésnél, ahol útjaik kétfelé ágaztak, elbúcsúztak egymástól.

Hálás volt a rókacsalád a két nyuszinak nagyon, meg is ígérték nekik, hogy miattuk többé soha sem kell félve közlekedniük az erdőben.

Ez a nemes gesztus örömmel töltötte el a két fiatal nyulat, de nem váltak tőle azért elbizakodottá.

A róka szülők odahaza ellátták gyermeküket, majd jól megdorgálták az iskolából való lógás miatt...azért kiegyeztek abban, hogy ha nem veri nagy dobra ezt a furcsa esetet, akkor ők sem büntetik meg jobban.

A nyúlpár meg odahaza szépen leült egy pohár málnaszörp mellé, és elcsevegtek erről-arról, meg még amarról is.

Aki nem hiszi, járjon utána!

Édl Emőke

Abony, 2024.06.13.