Királyi mese

Királyi mese.

KIRÁLYI MESE

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisleány, akit úgy hívtak, Eliza. Nagyon szerette az erdőt, mivel nagyanyó a kerek erdőben lakott és gyakran meglátogatta. Egy szép tavaszi napon is elindult a vadvirágos réten álló kis házikójába. Útközben gyönyörködött a tavaszi színekben, hallgatta a madarak csicsergését, a fák suttogását, a méhek zümmögését. Egyszer csak valami szokatlan hangra lett figyelmes. Hátra nézett, és láss csudát! Egy fényes hintó közeledett feléje, négy gyönyörű paripával.

-Vajon ki ült abban a hintóban? – Bizony, bizony, maga a király!

Sok jót hallott már róla nagyanyótól és örült, hogy találkozhat vele. Hát még, hogy örült, amikor meg is szólította:

-Hogy hívnak te kisleány és hová igyekszel?

-Eliza a nevem és nagyanyóhoz sietek, aki a vadvirágos réten lakik.

A király gyorsan maga mellé ültette a kisleányt és hamarosan meg is érkeztek a házikóhoz. Nagyanyó el sem akarta hinni, hogy a király személyesen tisztelte meg őt látogatásával.

Éppen babgulyást főzött, mert Babszem Jankót várta ebédre, meg túrós csuszát, amit Túró Rudi szeretett nagyon. Így meg tudta kínálni a királyt, akinek mindkettő éppen a kedvenc étele volt. Be is lakmározott belőle, olyannyira, hogy rosszul lett.

-Kis unokám, Eliza! – szólt nagyanyó.

-Fogd a kis kosaradat! Menj az erdő szélére és szedjél gyógyfüveket, amelyeket megmutattam neked!

El is ment Eliza, tele szedte a kosarát, aztán sietett vele vissza. Nagyanyó finom teát készített a keverékből, amit citromfűvel és mézzel ízesített. Ahogy megitta a király, mindjárt jobban érezte magát, mintha elfújta volna a szél a rosszullétet.

-Köszönöm a vendéglátást. – mondta.  – Viszonzásul elviszlek benneteket a palotámba.

Beültek a hintóba, egész úton énekelgettek, s észre sem vették, már meg is érkeztek. A király nagy vigasságot rendezett a tiszteletükre. Ettek- ittak, táncoltak három napon keresztül.

Ekkorra nagyanyó már elfáradt, vágyott vissza kis erdei otthonába, ahol várták a madarak, az állatok és a barátai. Megköszönte a vendéglátást, a király pedig hazavitette.

Eközben Elizától megtudta, hogy meghalt az édesanyja, a mostoha apja pedig elég rosszul bánik vele. Mivel neki nem volt gyermeke, ezt a kisleányt pedig nagyon megkedvelte, azon nyomban örökbe is fogadta. Így éldegéltek együtt a palotában és idővel gyönyörű királykisasszony lett belőle. A jóságos királyt mindenki szerette, boldogan, békében, szeretetben élt az egész ország.

Lakott azonban a szomszédban egy gonosz, hideg szívű király, akit senki sem szeretett. Irigy lett a jóságos királyra, fájdalmat akart neki okozni, ezért elraboltatta a királykisasszonyt és bezáratta palotája legmagasabb tornyába.

Sírt-rítt Eliza! Hulltak a könnyei, mint a záporeső! Itatta az egereket egész álló nap!

Hát még az öreg király! Valósággal belebetegedett a szomorúságba! De szomorkodott az egész ország is, mivel nagyon megszerették Elizát.

Egy szép napon vándor érkezett a gyászba öltözött palotához, aki nem volt más, mint Babszem Jankó! Meghallotta mi történt és elhatározta: „Egy életem, egy halálom”, én megmentem a királykisasszonyt!

El is ment a gonosz király palotájához és szomorúan látta, milyen magasan is van az a torony…

-Hogyan juthatnék én fel oda? – töprengett magában.

Ekkor eszébe jutott az édesanyjától kapott varázspaszuly. Elővette és elültette a torony tövébe. Az gyorsan elkezdett növekedni, mindaddig, amig a legfelső ablakig nem ért. Jankó felmászott rajta, s amikor meglátta őt a királykisasszony, sírt is nevetett is örömében.

-No de, hogy menjenek le?

-Egyet se félj, Eliza! - mondta. Van nekem csodás repülő szőnyegem is, amit egy ősz öregembertől kaptam, amiért segítettem rajta. Arra ráülünk és már otthon is vagyunk! – Úgy is lett!

Amikor az öreg király meglátta őket, azon nyomban felkelt az ágyból, elmúlt a szomorúsága és örömkönnyek csordultak ki a szeméből. Megköszönte Jankónak, hogy haza hozta a leányát, hozzá adta feleségül, s ráadásul neki adta egész királyságát is.

Volt nagy öröm! Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak, amelyre mindenki hivatalos volt. Ettek- ittak, táncoltak, mulatoztak egy egész álló hétig. Örvendezett öreg és fiatal egyaránt.

Jankóból igazságos, bölcs király lett, mivel megfogadta az öreg király tanácsait is. A nép szeretetével körülvéve boldogan éltek, amig meg nem haltak…

Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, de meseországban van egy könyvekkel teli polc.

Ha nem hiszitek, amit itt elmondtam, járjatok utána Meseországban!

Nagy Sándorné