Kokas Kornél


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Trifán – Radics Bettina
Kokas Kornél
Pirkadt már a gyönyörű, mesebeli birtokon.Kakasunk várt a kerítés tetején, a legmagasabb ponton.Kokas Kornél mély levegőt vett,S a hang, ami torkán kifért, az hatalmas lett.Kukorékolt, ahogy csak bírta,A baromfiud...

Kép forrása: Trifán - Radics Bettina

Trifán – Radics Bettina


Kokas Kornél


Pirkadt már a gyönyörű, mesebeli birtokon.
Kakasunk várt a kerítés tetején, a legmagasabb ponton.
Kokas Kornél mély levegőt vett,
S a hang, ami torkán kifért, az hatalmas lett.
Kukorékolt, ahogy csak bírta,
A baromfiudvart ébredésre hívta.


Jöttek is már szép sorban.
Nem maradt senki az ólban.
Mindenki látni szeretné Kornélt,
Az aranyhangú daliás kópét.
Elsőként jött tyúk Heléna,
Aztán Zsófia és utána tyúk Magdaléna.
Kornélon legeltette mind a szemét.
Majd letaposták egymás tyúkszemét.

A csibék is ott futkostak körülöttük,                  Alig lehetett elférni közöttük.
Melengette sugarával a nap az udvar népét.
Nem ronthatta el semmi ezt az idilli békét.


Ezt gondolták a kedves kis baromfik.
Ám ekkor Kornél észrevette, hogy egy róka arra lopakodik.
Gyorsan cselekedett az udvar hőse.
Kiáltott a többieknek, hogy fogják menekülőre.
Ő meg a ravaszdira vetette magát
És harciasan védte a riadt madárfalkát.

A róka eliszkolt, kakasunk túlélte,
De szárnyát a nagy viadalban szegény eltörte.
Hetekig, sőt hónapokig gyógyult ékes tagja,
De sajnos még mindig nem volt egészen önmaga.

A büszke szárnyas szégyellte magát,
Hogy nem tudja a kerítés magasából kurjantani hajnali dalát.
Hiába bíztatta a család szüntelen.
Kokas Kornél tudta jól, hogy a dicső, régi napfelkeltéket feledni képtelen.
Sajnálták a tyúkok, csibék, de a többi állat is.
Megtettek volna hősükért bármit, adtak volna neki új szárnyat is.
De kakasunk végtagját nem lehet csak úgy lecserélni.
A sérüléssel sajnos mostmár együtt kellett élni.


Ám nem úgy van az, a gyura nem hagyta ám el magát.
Egyik éjjel ébren maradt próbálgatni megrongált tagját.
A kitartó kukori addig gyakorolt,
Míg a régi helyén a legszebben nem trónolt.
Mire megvirradt, Kornél ott ült a helyén,
S mellét kidüllesztve, fennhangon kukorékolt büszkén.


A baromfiudvar csodálatára
Sebesült kakasuk visszaküzdötte magát a birtok magasába.
Dicséretnek nem volt se szeri se száma.
Mindenkinek tátva maradt a szája.
Végezetül, tehát visszakapták
az udvar magabiztos uralkodóját.

Trifán R. Bettina, Meseíró, illusztrátor

Verseket, novellákat, meséket írok, rajzolok, festek, illusztrálok. Tavaly megjelent első gyermekkönyvem. Amennyiben valaki tudja, hogyan élhetnék meg abból, amit igazán szeretek, segítsen, kérem. Köszönöm, ha bármely munkámat megnézed vagy olvasod! Minden visszajelzésért hálás vagyok!


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!