Kókusz és a varázsvirág

Kókusz és a varázsvirág.

Láttál már igazi kaméleont? Biztosan tudod, hogy ők igen különleges
lények, képesek megváltoztatni a színüket. Vajon azt is tudod, hogy
bámulatba ejtő képességük attól függ, hogy mit éreznek mélyen be-
lül, a szívükben?

Ismerd meg Kókuszt, aki mindenkinél gyorsabban tudja változtatni
a színét. Emiatt a barátai igen nehezen tudják őt kiismerni. Sajnos
Kókusz nagyon türelmetlen, hamar méregbe gurul, és olyankor élénk,
narancsos-piros színben villog. Máskor, ha fél, akkor kicsi lesz és cit-
romsárga. Ha pedig boldog és nyugodt, akkor gyönyörű zölden csil-
log. Amikor viszont szomorúságot érez, akkor lilás-kékes árnyalatban
pompázik.

Sajnos Kókusz nem mindig tudja elmondani, hogy mit érez, és
mire ő maga felismeri a saját érzéseit, addigra mindenféle villogó
színekkel ijeszti meg barátait, Zizit és Dorkát.
Zizi és Dorka ugyancsak kaméleonok, de ők már megtanulták sza-
vakkal kifejezni érzéseiket, lecsillapodni, ha mérgesek, így csak na-
gyon ritkán váltanak színt mások előtt. Számtalan esetben segítettek
is már Kókusznak, amikor elragadták őt az érzelmei, mint ahogy egy
csodás tavaszi napon is.

Történt ugyanis, hogy Kókusz éppen a barátainál játszott, amikor
a kertben észrevett egy csodálatos lila virágot. De nem akármilyen
virág volt ám: a szára hosszú volt, szirmai puhák és fényesek, akár a
selyem, az illata pedig – hmm, még a lélegzete is elállt, olyan mese-
beli volt. Kókuszt teljesen elvarázsolta a látvány, és nagyon szerette
volna, hogy az ő kertjében is legyen ilyen csodavirág. Ezért kapott
Zizitől egy apró virágmagot.

Kókusz otthon egyből földbe vetette a magot, és szorgalmasan lo-
csolgatta, figyelt arra is, hogy elég napfényt kapjon, és már alig várta,
mikor bújik ki a magocskából az első hajtás. Teltek-múltak a napok,
de Kókusz nem látott semmilyen változást, kezdett csalódottá és mér-
gessé válni. Még a színe is megváltozott, szép zöld helyett piros lett,
szíve is gyorsabban vert.
Emlékezett Zizi figyelmeztetésére: idő kell ahhoz, míg a növény
elkezd kihajtani, akár heteknek is el kell telnie ám. De Kókusz
nem szeretett várni, főleg nem a jó dolgokra. Mikor Zizi átment
hozzá megnézni a kis növényt, Kókusz mérges volt és szomorú,
amiért ilyen sokat kell várnia a virágra. Ekkor Zizi megnyugtatta
és átölelte Kókuszt, együtt jó mélyeket lélegeztek. Amíg Kókusz
beszívta és hangosan kifújta a levegőt, addig Zizi elmesélte neki,
hogy először egy kis csíra hajt ki a magocskából, majd megjelenik
a szára, és szépen növekedni kezd, napról napra egyre nagyobb
lesz. Melegíti a nap sugara, és kibújik az első zöld levél, utána
pedig a bimbó. Ha szépen öntözi és elég napfényt kap, akkor a
bimbóból virág nyílik.
A virág meghálálja a szerető gondoskodást, és Zizi megígérte neki,
hogy mindennap átjön hozzá, segít neki gondozni az elvetett virág-
magot.

Kókusz megértette, hogy ehhez idő kell, szépen lassan megnyugo-
dott, kezdte visszanyerni élénkzöld színét. Elképzelte, vajon milyen
lehet most a kis növénye ott bent a földben, és arra gondolt, hogy
hamarosan már látni fogja.
Képzeljétek el, pár nap múlva megtörtént a csoda – egy szép kis
palánta dugta ki a fejét a földből, és Kókusz napról napra láthatta
fejlődni a virágát. Megtanulta, hogy a jó dolgok bizony időbe telnek,
ezért mindig megéri a várakozás. Így, ha néha türelmetlennek érzi
magát, a virágra gondol, ami mindig megnyugtatja, ezért el is nevezte
Varázsvirágnak.

Kókusz üzenete: Szerezz be te is egy Varázsvirágot, amit otthon
gondozhatsz. Figyeld meg, mennyi idő alatt nyílik ki az első hajtás,
hogyan lesz az aprócska magból csodaszép, színpompás virág. Ha
bármikor türelmetlennek érzed magadat, emlékezz arra, hogy az igazán
jó dolgokra érdemes várni, ám ez a várakozás is lehet örömteli. Képzeld el,
milyen csodálatos lesz, amikor végre megcsodálhatod, megszagolhatod,
és gyönyörködhetsz benne. Le is rajzolhatod, hogy milyennek képzeled
el, milyen színű szirmai lesznek.