KOLONTOS PALKÓ.
Volt egyszer egy legényke. Egy napon befogta a kis szamarát, s ment végig egy nagy rengeteg erdőn. Amint ment, találkozott egyszer egy öregasszonnyal. Valami száraz gallyat szedegetett össze, hogy vigye haza. Amint odaérkezett Palkó, kérte az öregasszony, hogy segítsen neki, mert nehéz a gally, kötözze fel a hátára. Palkó azt mondta:
- Én segítek, csak álljon ide a fa mellé, öreganyám.
Az öregasszony a fa mellé odaállt, s Palkó jól odakötözte a gallyal együtt. Mikor az öregasszony állott volna fel, hát nem tudott. Nagyon haragudott, azt mondta:
- Megállj, Palkó, megátkozlak ezért a tettedért!
Akkor az öregasszony átváltozott fekete macskának, kibújt a kötél alól, s azt mondta:
- Azzal átkozlak meg, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te.
Palkó jót kacagott rajta.
- No hiszen, ez nem nagy átok.
Indulni akart tovább, de a szamara nem indult. Azt mondta a szamárnak:
- Gyí, te csacsi!
Akkor a szamár is visszamondta:
- Gyí, te csacsi!
Sokáig vesződtek. Hiába ütötte Palkó a csacsit, a csacsi csak nem indult. De úgy megharagudott, hogy oldalba rúgta Palkót, az meg belebukott egy nagy pocsolyába. Elkezdett kiabálni:
- Segítség, segítség!
Hogy a szamara hallotta, az is rákezdte:
- Segítség, segítség!
Ahogy ott jajgat, arra mentek favágóemberek, megsajnálták, s kihúzták Palkót a pocsolyából. Kérdik, hogy ki volt az a másik ember, aki úgy kiabált, hogy segítség, segítség. Palkó nevetett, s azt mondta:
- Abizony a szamaram volt.
Megharagudtak az emberek, s azt mondták, hogy viszik Palkót egyenesen a király elé, hogy ítélje el.
El is vitték, s a király kimondta a halálos ítéletet Palkóra. Azt mondja Palkó, ő nem bánja, ha meghal is, csak vigyék oda a szamarát, hogy búcsúzzon el tőle. Mikor odavitték a szamarát, Palkó letérdepelt a király elé, s elkezdte mondani:
- Kegyelmezz árva fejemnek, királyom, mert igazán ártatlan vagyok.
Hogy a szamár meghallotta, mit mond Palkó, az is letérdelt s elmondta:
- Kegyelmezz árva fejemnek, királyom, mert igazán ártatlan vagyok.
A király nagyot nevetett rá, s Palkót szabadon bocsátotta, s a szamarával együtt ott tartotta udvari bolondnak.
A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - Icinke-Picinke meseválogatás
Válogatta és szerkesztette Kovács Ágnes
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu
Forrás: https://mek.oszk.hu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Élt egyszer egy Tom nevű cica. Gazdája Mr. John, egy együttes tagja volt, gitáron játszott. Munkatársaival alapította az együttest. Tom, egy napfényes reggelen azon morfondírozott, mit is csi...
Elolvasom
A teknősbéka kertje Volt egyszer egy teknősbéka, akit Totónak hívtak. Ideje nagy részét apró magvak elültetésével töltötte. Nem messze az odújától lakott egy farmer,akinek csodaszép veteményeskertje ...
Elolvasom
Télűző Sátrat bont lassan a mogorva tél, Harsonák hangját hordja a szél, Hangol a zenekar, áll már a bál, Porcukros fánkkal telve a tál. Toppan a topán: kezdődjék a tánc! Perdül a szoknyán ezerny...
Elolvasom
Hol világít Rudolf orra 2. PANKA ÉS MANÓ MÁRTON TALÁLKOZÁSA Manó Márton egy kis kalapboltban lakott, amióta el kellett költöznie Mikulásfalváról. Nappal többnyire szunyókált, éjszaka dolgozott, kijavít...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: MEK Magyar Elektronikus Könyvtár
Még 1995-ben lett a mek.iif.hu szerver az Elektronikus Könyvtár központi szolgáltatása. 1996 és 2002 között - nagyon sok ember önkéntes munkájának és néhány intézmény támogatásának köszönhetően - több mint 4 ezer darabra nőtt a könyvtár állománya, havi 60-70 ezerre a látogatóinak száma, s kialakult a jelenlegi gyűjtőköre: A MEK-ben csak magyar nyelvű vagy magyar ill. közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy ...