Kormi a Déli sarkon

Kormi a Déli sarkon.

Kormi és Peti a pingvin már nagyon régóta barátok voltak. Peti a Déli sarkon lakott Kormi pedig Európában, ezért csak levelezni tudtak egymással. A posta nagyon lassú volt, így Peti csak hónapokkal később kapta meg Kormi leveleit. Kormi már a téli élményeit írta Petinek, de ő még csak akkor olvasta a nyári kalandokat. Aztán vásároltak egy-egy számítógépet, ami keresztül azonnal megkapták egymás leveleit, és a kamerán keresztül még láthatták is egymást.
Kormi egy napon elhatározta, hogy meglátogatja barátját. Becsomagolt pár meleg ruhát és repülőre szállt.
Peti a reptéren várta és nagyon meglepődött, amikor látta, hogy Kormin nincs kabát.
- Kormi! Kiáltott fel Peti. De jó, hogy itt vagy!
- Én is nagyon örülök, hogy látlak! mondta Kormi
- Mielőtt elindulnánk haza, menjünk be ide a ruházati boltba és vegyünk neked pár dolgot. - mondta Peti
Korminak vásároltak kabátot, sálat, sapkát és még kesztyűt is.
- Nem sok ez egy kicsit? -kérdezte Kormi
- Majd meglátod, hogy szükség lesz mindenre. – mondta Peti
Amikor kiléptek a repülőtér ajtaján, Kormi megértette miért kellett a sok meleg ruha. Hideg, metsző szél fújt odakint, Kormi úgy érezte, hogy a csontjáig hatol a hideg. Mindent hó borított, bármerre nézett vakító fehérséget látott. 
- Hűű, de hideg van! - kiáltott fel Kormi
- Ne aggódj, nevetett Peti, hamar meg fogod szokni a hideget.
Ahogy bandukoltak hazafelé, Kormi már nem fázott annyira, de nagyon jól esett neki, amikor megérkeztek Peti házához és  bementek. A kandallóban égett a tűz és melegség járta át Kormi minden porcikáját.
Ittak egy meleg kakaót és letelepedtek a kandalló elé. Annyi mesélni valójuk volt, hogy azt sem vették észre, hogy besötétedett.
- Aludjunk egyet. – Mondta Peti, mert holnap síelni megyünk a barátaimmal.
- De én nem tudok síelni. - mondta Kormi
- Gyorsan bele jössz majd meglátod, nevetett Peti.
Másnap reggel épp reggeliztek, mikor kopogtak az ajtón. Peti két barátja érkezett meg. 
- Gyertek be. -invitálta őket Peti.  Kormi, ők a barátaim Zoli és Bálint
- Nagyon örülök!  -Mondta Kormi
- Pont végeztünk, mondta Peti, így indulhatunk is.
Kimentek a házból és mindenki felcsatolta a síléceket. Kormi is kapott léceket, de azt sem tudta mit kezdjen velük. A többiek segítettek, így sikerült felcsatolni őket. Amikor a lábán voltak a lécek Kormi meg sem tudott mozdulni. A többiek mondták, hogy mit csináljon, hogy lépjen, de hamar rájöttek, hogy ehhez hosszabb idő kell.
Azt találták ki, hogy Kormit szánkón húzzák a többiek, így mehetnek együtt, és nem lesz számára sem megterhelő az út.
Amikor a hegyre felértek Kormi próbálgatta a síelést, és kezdett ráérezni az ízére. Meg tanulta a megállást a kanyarodást és ezt gyakorolta, míg a többiek siklottak. Ahogy próbálgatta a kanyarodást nyöszörgést hallott. Nem volt ott mellette senki, ezért lecsatolta léceket és a hang irányába indult. Nem kellett sokat mennie, amikor rátalált a hóba félig betemetett pingvinre.
- Mi történt? rohant oda Kormi
- Egy kisebb lavina sodort magával, és nem tudom mozdítani a lábam.
- Várj, mindjárt segítek! – Mondta Kormi
Tudta, hogy nem kiálthat a többieknek, mert azzal újabb lavinát idézhet elő. Visszament a szánkóhoz és a szánkóból, lécekből és a botokból nyilat készített, ami a sérült pingvin irányába mutatott. Visszament a pingvinhez és óvatosan kiásta a hó alól.
- Hogy hívnak? -kérdezte
- Zaza vagyok. Vagyis Zalán, de a barátaim csak Zazának hívnak.
- Rendben, Zaza, tarts ki, mindjárt itt a segítség.
Kormi egy kulacsot vett elő és óvatosan megitatta a sérült pingvint. Aztán megvizsgálta, hogy van-e más sérülése. Szerencsére csak a lába sérült. Próbálta megnyugtatni Zazát, aki valószínű már órák óta ott feküdhetett.
Közben a többiek is visszaértek és látták Kormi építményét., Futva indultak feléjük.
Megvizsgálták ők is Zazát és megállapították, hogy valószínűleg a lába törhetett el.
- Valahogy el kell juttatni a kórházba. – mondta Kormi
- Fektessük a szánkóra és lassan haladjunk lefelé. mondta Peti
- Kormi, le tudsz jönni sílécen a hegyről?
- Megpróbálom, de lassan menjünk, mert még nem vagyok biztos a dolgomban.
A csapat elindult szép lassan lefelé és egyenesen a kórházba vitték Zazát. Az orvosok megállapították, hogy tényleg eltört Zaza lába, így egy csínos gipsz csizmát kapott. Zaza nagyon hálás volt a segítségért és kérte, hogy mindenki írja alá az új csizmáját.
Már esteledett mikor kijöttek a kórházból és mindenki haza indult.
Kormi és Peti a vacsoránál átbeszélték az egész napot, és megállapították, hogy Korminak már egész jól megy a síelés.
Másnap ismét eljöttek a barátok Petihez, és együtt indultak a kórházba, meglátogatni Zazát. A kis beteg már sokkal jobban érezte magát, de a lába még fájt. 
Amikor kijöttek a kórházból hatalmas pelyhekben hullott a hó. Mindenki egyre gondolt, irány hóembert építeni. Két hóember is készült, de a fejet mindegyikre Kormi tette fel, mert ő volt a legmagasabb. Amikor elkészültek Kormi egy hógolyót gyúrt és megdobta vele Petit. Nagy nevetés támadt és hamarosan kezdetét vett a hógolyó csata. Sokat nevettek és jól el is fáradtak.
Kormi még egy hétig maradt Petinél és nagyon jól érezte magát. Nem gondolta volna, hogy ilyen hidegben, ennyi hó közepette is, mennyi élménnyel gazdagodik majd.
Sajnos aztán eljött a búcsú ideje is. Korminak haza kellett mennie. Peti kikísért a reptérre, majd hosszas búcsúzkodás után Kormi fel szállt a gépre. Egész haza úton az élményeket próbálta felidézni és már a következő utazást tervezte.