Kormi és Keksz barátsága

Kormi és Keksz barátsága.

Élt egyszer egy cica, akit Kormosnak hívtak. Minden családtagja utálta a kutyákat. Sosem árulta el neki senki, hogy miért, mert akkoriban a macskáknak felállt a szőrük már akkor is, ha kutyáról hallottak. Nagyon nagy kakukktojásnak érezte magát, hisz ő még akart is egy kutyabarátot. Látott már kutyát, de sosem vette őket olyan komolyan, mint a családja. Egy napon Kormos sétálni ment. Átmászott egy csomó dolgon, hogy végre távol legyen a macskáktól, és szabadon járkálhasson. Fogalma sem volt, hogy a kutyák birodalmában jár. Találkozott egy kutyával, aki szintén nem értette, hogy miért utálják a kutyák és a macskák egymást.

-Szia... Hogy-hogy itt járkálsz? Eltévedtél? -kérdezte csodálkozva a kutya.

-Szia, szerintem inkább te tévedtél el. Ez a macskák birodalma.

-Nem igaz, nézz fel! Ez a kutyák birodalma. Jobb, ha hazamész, még rádtámad itt egy kutya!

-Kérlek, ne küldj el! Még be sem mutatkoztál! Én Kormos vagyok, vagyis mindenki így szólít. Szólíts Korminak.

-Én Keksz vagyok. Örülök, hogy találkoztunk!

Ekkor meglátta őket Keksz anyukája, majd az összes többi kutya. Kormi elszaladt, de másnap is találkoztak. Akkor megfogadta Keksz, hogy még a szüleinek sem engedi, hogy bántsák. Kormi úgy meghatódott, hogy megkérdezte, hogy  -Leszünk legjobb barátok?       

-Igen, mindenképp!

Attól kezdve egyre többet voltak együtt és próbálták a többi kutyát és macskát is rábeszélni, hogy ne legyenek ellenségek. Ez többé-kevésbé sikerült, már nem volt külön birodalmuk, együtt éltek, voltak kutyák és macskák akik nagyon jó barátok lettek. Kormi és Keksz ennek nagyon örült. Később az állatok az emberekkel is összebarátkoztak. Kormit és Kekszet hazavitte egy kislány, így a két barát mostmár együtt lakott. Együtt mentek sétálni, együtt aludtak, mindent együtt csináltak és örökre barátok maradtak.