Kormi ügynök, és a lezuhant tengeralattjáró.

Kormi ügynök, és a lezuhant tengeralattjáró..

A reggeli után kormi megtörölte a száját és leheveredett a diófa alá. Alig hunyta le a szemét, a
feje fölött suhogást hallott. Felnézett és meglátta, hogy a kerítés tetején ott ül az a
szarkavagyhollóvagymi.
-Na már csak te hiányoztál, te szarkavagyhollóvagymi.
Mormogta kormi bosszúsan.
-Na ez ám a szuperhőstitkosügynök.
Mondta a szarkavagyhollóvagymi ingerülten.
-Beszól a hírhozóküldöncnek. Pedig ez egy bizalmi munka. Nem alkalmas ám rá bárki.
-Bocs!!
Mondta Kormi.
-Csak azért morgok, mert ma péntek van.
-HAHA! Akkor ma nem mondhatsz csütörtököt.
Mondta a szarkavagyhollóvagymi nevetve.
-Hú de jó vicc. Rég nevettem ekkorát.
Mondta kormi, miközben az arcizma sem rándult. Azonnal előkapta a hiperszonikus rollerét,
ami képes a teret is meghajlítani. Felugrott rá és már száguldott is a parancsnokság felé. Itt
jegyezném meg, hogy nem értem mi értelme van egy ilyen hiperszonikus rollernek. Ha
ugyanis hiperszonikus, akkor nem kell lábbal hajtani. Ha nem kell lábbal hajtani, akkor meg
miért roller. Ez esetben akár ülőke is lehetne rajta. Bár ha hiperszonikus, akkor meg odaér
bárhová, mielőtt leülhetne. De ne ragadjunk itt le. Szóval ott tartottunk, hogy száguld a
parancsnokság felé. A következő pillanatban már ott is volt a főbejáratnál. A beléptetés a
szokásos formában történt.: Ujjlenyomat, retina szkenner, szőrminta analízis, tappancsforma
és hangminta azonosítás, majd felmutatta a fényképes belépő kártyáját. Szaladt fel a lépcsőn.
Harmadik emelet hármas tárgyaló szoba. Majd leült a hátsó sorba. Összesen három sor volt,
úgyhogy annyira nem is ült hátul. A többiek már ott ültek egy ideje. Ekkor jött be a százados,
aki bajuszos. Akinek amolyan, macska bajusza van.
-Örülök, hogy mindenki itt van. Sok a feladat. Kezdjük a méhkaptárral.
Mondta a százados, aki bajuszos. Akinek amolyan, macska bajusza van.
-Én, én!
Ugrott fel Sanyi ügynök kiabálva.
-Persze, hogy a stréber.
Mormogta Kormi halkan.
-A méhkirálynő száznegyven hetedszer is férjhez ment. Most éppen a mézesheteket tölti.
Valaki fosztogatja a méhpempőt. Ha jól végzi a munkáját, a végén még akár csurranhat, csöppenhet
is valami. Már ha érti, hogy mire gondolok. Koordináták és adatok fel lesznek töltve a
hiperszonikus rollerébe. Kérdése van, nincs?! Nem is lehet.
Zárta le cinkos mosollyal a százados, aki bajuszos. Akinek amolyan, macska bajusza van.
Mert hát ugye Sanyi ügynöknek is hiperszonikus rollere van. Amit ugyebár nem kell lábbal
hajtani. Ülés viszont nincs rajta. Roller, mi?
-Kormi ügynök meg lapít ott hátul.
Mondta a százados, aki bajuszos. Akinek amolyan, macska bajusza van.
Persze mint tudjuk Kormi a harmadik sorban ült, ami annak ellenére hogy utolsó sor, nem is
volt annyira hátul.
-Grm, Grm, folytatnám!
Vágott közbe szigorúan a százados, aki bajuszos. Akinek amolyan, macska bajusza van.
-Lezuhant egy tengeralattjáró a Muskátli öböl közelében. A legénysége 11 krokodil. Illetve mivel
lányok, ezért nem legénység, hanem leányság. Koordináták, adatok átküldve a rollerére.

Persze! Roller. Nem kell lábbal hajtani. Ülés meg ....
-Ideje indulni!!
Vágott közbe felszólító hangnemben a százados, aki bajuszos. Akinek amolyan, macska
bajusza van.
És már száguldott is Kormi a cél felé a hiperszonikus rollerén. Roller! Végem van tőle. La, la,
la, la, la. A következő pillanatban már ott is volt a Muskátli öböl közepén. Körülnézett.
Mindenütt virágok. Persze muskátli, az egy darab sem volt. Balra egy kis erdő. Annyira kicsi
volt, hogy én inkább csalitnak vagy pagonynak hívnám.
-Túlságosan bele éled magad.
Szólt rám Kormi nevetve.
-Említsd meg azt a hegyet is.
A távolban egy kis hegy vonalai bontakoztak ki. Lankáin törpefenyők és berkenye bokrok. A
csúcsáról egy kis szerpentin ereszkedett le, többször keresztben átszelve a hegyoldalt.
-Lankáin berkenye, meg szerpentin, haha ......
Gúnyolódott Kormi. Ám ekkor egy hatalmas DÖRRENÉS hallatszott.
-Ezt meg mér kellett? A frászt hoztad rám.
Kiáltott fel Kormi.
Így jár, aki gúnyolódik.
Ott állt kormi az öböl közepén, remegő lábakkal. Háttal a víznek. Mivel macskaként a
látványától is irtózott. Bal zsebére csapott, és megjelent előtte haverja a Köpcös. Kaján
vigyorral az arcán, a fejét vakargatva. Pár másodpercig bámultak egymásra, majd a Köpcös
törte meg a csendet.
-Van babom! Van babom!
Kiáltotta, majd mancsával ásott egy kis gödröt, és beledobott egy szem babot. Majd bámulni
kezdték mindketten.
-Történnie kellene valaminek?
Kérdezte Kormi.
-Hozok vizet!
Mondta a Köpcös. Majd tocsogva beszaladt az öböl vizébe. A markában hozta is a vizet
azonnal, majd egy hirtelen mozdulattal a babra löttyintette. A bab rázkódni kezdett, majd
hirtelen elkezdett emelkedni. Egy szár nőtt ki belőle ami a talajba fúródott és gyökeret
eresztett. A bab ketté nyílt és elindult az ég felé. A belőle kinőtt szár egyre vastagabb és
magasabb lett. Egészen a felhők közé emelte, miközben számtalan levél nőtt ki az oldalából,
amelyek egy macskánál is nagyobbak voltak.
-Te jó ég, ez elhozta az égig érő Paszulyt.
Kiáltott fel Kormi.
-Nem megmondtam, hogy ne nyúlj hozzá? Most lejönnek az égi óriások és nagy rumlit csinálnak.
-Elintézem. Lekaratézom őket.
Kiáltotta a Köpcös, majd elkezdet felfelé mászni a bab szárán. Kormi ott állt döbbenten, és
bámulta a barátját aki gyorsan haladt felfelé a bab szárán. A percek óráknak tűntek, az órák
meg másfél óráknak. Ott állt amíg a Köpcös vissza nem ért.
-Mind a nyolcat lekaratéztam. Sőt megmentettem ezt a mókust is.
Mondta a Köpcös, majd elengedte a mókust, aki beszaladt a kis erdőbe. A mit én inkább
csalitnak, vagy pagonynak hívnék.
-Elfáradtam.
Mondta a köpcös.
-Belátom, hiba volt elhozni. Pihenek egy kicsit, aztán kivágom.
Mondta a Köpcös, majd elfeküdt a part menti virágok alatt, amelyek közt nem is volt
muskátli. Ekkor kormi a jobb zsebére csapott. Máris ott termett másik barátja a Girhes.
-Éhes vagyok!

Kiáltotta a Girhes.
-Rendelek pizzát.
Mondta majd leült az asztalhoz. Asztal. Hogy került oda az az asztal. Az előbb még nem volt
ott. A virágok amik közt nem volt muskátli, a kis erdő, amit én inkább csalitnak vagy
pagonynak hívnék, a hegy a szerpentinnel és berkenye bokrokkal, ezek rendben vannak, de az
asztal az előbb még nem volt ott. Rendben, nyugodt vagyok. Szóval leült a Girhes, az
asztalhoz, amiről nem tudom, hogy került oda. Elővette a mobiltelefonját és rendelt egy
pizzát. Kormi ott állt döbbenten. Mikor a Girhes befejezte a rendelést, Kormi felé dobta a
mobilt.
-Kapd el!
Kiáltotta.
-Hívd az ügyfélszolgálatot. A telefonszám, 06100/200-300-400.
Mondta majd hátradőlt a székben, az asztalnál amiről nem tudom, hogyan került oda.
Kormi tárcsázott, majd a füléhez emelte a kagylót. A vonal túloldalán egy vékony, határozott
hang köszöntötte.
-Jó napot. Ön a „Szivattyú és Vízalatti Járműgyártó Részvénytársaság” ügyfélszolgálatát hívta.
Miben segíthetek?
-Lezuhant egy tengeralattjáró a Muskátli öbölben, ahol sok virág van, de muskátli az nincs
közöttük. A legénység 11 krokodil. De mivel lányok, ezért nem legénység, hanem leányság.
Hadarta el kormi gyorsan.
-Rendben. A címet felírtam, küldjük a szerviz kocsit. Tájékoztatnom kell, hogy amennyiben a baleset
oka: nem rendeltetés szerű használat, vagy bármely, nem a cégünk felelősségkörébe tartozó
esemény, kiszállási díjat vagyunk kénytelenek felszámolni.
Mondta az operátor, majd letette a telefont. Ekkor Kormi csengetést hallott a háta mögül.
Hirtelen félre ugrott. A pizza futár ugrott le a bicikliről.
-Girhes úrnak hoztam pizzát. 1500 Macskatallért kérek.
Mondta lihegve. Girhes fizetett, majd visszaült az asztalhoz, amiről még mindig nem tudom,
hogy hogyan került oda.
-Frankó a paszuly. Termett már babot idén?
Kérdezte a pizza futár.
-Mindjárt kivágom. Megvárod?
Kérdezte a Köpcös, aki most mászott ki a virágok alól, amik között egyetlen muskátli sem
volt.
-Á, dehogy. Sietek, sok a rendelés.
Mondta a pizza futár, majd felugrott a biciklire és elhajtott. A Köpcös meg nekiállt kivágni a
paszulyt. Épp volt nála egy fejsze. Miért nem lepődök meg ezen? A hegy irányából halk
berregés hallatszott. A kis szerpentinen egy porfelhő haladt lefelé. Ekkor reccsent a paszuly.
-Vigyázz dől a bab!!!
Kiáltotta a Köpcös. A paszuly lassú köríves mozdulattal eldőlt a part vonalával
párhuzamosan. Ekkor ért oda a porfelhő, és csikorogva megállt. A por lassan elült, és ott állt a
közepén a szerviz kocsi. A szerelő hirtelen kiugrott, és felkiáltott.
-Majdnem rám döntötted azt a paszulyt, kölyök.
-Bocs én voltam, nemzetbiztonsági ügyből kifolyólag.
Válaszolt a Köpcös vigyorogva.
-Az más.
Mondta a szerelő.
-A lezuhant tengeralattjáró miatt jöttem. Ki a bejelentő.
Kérdezte a szerelő.
-Én volnék. Kormi titkos ügynök vagyok. Örvendek.
Mondta Kormi.

-Rendben. Kézbe veszem a dolgot. Ne mozduljanak.
Nyugtázta a szerelő. Majd kivette a szerszámosládát az autóból. És a víz felé indult. Pár
perccel ezután kopácsolás, zörgés, berregés hallatszott az öböl felől. Kisvártatva ismét a
parton állt, és tájékoztatást adott a tapasztaltakról.
-Motor, hajtómű, ballaszttartály, hajócsavar, kormánylapátok rendben. A tengeralattjáró
működőképes. 5000 Macskatallér kiszállási díjat vagyok kénytelen a munkalapra felvezetni. Itt
kaparja alá.
Kormi elhelyezett egy macskakaparást, aláírás gyanánt a papír alján.
-És mi van a legénységgel? Akik mivel lány krokodilok, inkább leányság.
Kérdezte aggódva.
-Ha a tenger felé fordul láthatja, hogy a tengeralattjáró 15 méterre van a parttól, és a
háromnegyede kint van a vízből. A következő dagállyal ki tudnak hajózni. A krokodilok meg addig
kijöhetnek ebédelni.
Kormi a víz felé fordult és megdöbbent.
-Ez végig itt volt?
Kérdezte csodálkozva.
-Mit gondolsz honnan tudtam a telefonszámot?
Kérdezte a Girhes, aki még mindig ott ült annál az asztalnál, amiről nem tudom, hogy hogyan
került oda. És valóban, a tengeralattjáró tényleg ott állt a parttól 15 méterre, és az oldalára fel
volt festve a telefonszám, meg az hogy „Hívjon minket bizalommal”, meg hogy „Szivattyú és
Vízalatti Járműgyártó Részvénytársaság”. A szerelő elbúcsúzott, majd elhajtott.
-Szólok a krokodiloknak.
Mondta a Köpcös. Majd beszaladt a vízbe. Bezörgetett, majd mikor kinyílt az ajtó, bekiabált
a tengeralattjáróba. Aztán sietett vissza a partra.
-Kérsz pizzát? Maradt még két szelet.
Kérdezte a Girhes.
-Milyen pizzád van?
Érdeklődött Kormi.
-Te, te-, tengergyümölcsei.
Felelte a Girhes.
-Stílusos!
Vágta rá kormi. Majd elgondolkodott:
-Három macska áll a parton, és 11 éhes krokodil jön ebédelni.
-Pakoljunk!
Kiáltotta Kormi. A következő percben már fel is ugrott a hiperszonikus ..... Nem akarom
kimondani, hogy mire. Nem nem és nem. Nem mondom ki, hiába is könyörögtök. Soha többé
nem mondom ki, hogy roller. Tessék, kimondtam. Most örültök? Szóval felugrott, és a teret és
az időt is meghajlította. Hazaért, még mielőtt elindult volna. És már megint ott feküdt a diófa
alatt. Ekkor jött ki a gazdasszony, és így szólt.
-Kormi, te lusta macska. Itt fekszel egész nap, és nem csinálsz semmit.
Mondhatta volna Kormi, hogy ő nem is lusta, hanem egy szuperhőstitkosügynök. De ez a
gazdasszony számára csak macskanyávogásnak tűnt volna.
Ez volt a lezuhant tengeralattjáró esete. Akit érdekel, hogy honnét zuhant le és hogyan, az
járjon utána! Én biztos nem fogok.