Különös barátság

Különös barátság.

Betti a kis denevérlány boldogan élt családjával egy ritkás kis erdő zegzugos barlangjában. Egész nap szunyókált, csak lógott a testvéreivel szúnyogchipset és almát rágcsálva. Ám este mikor a többiek vadászni indultak, ő félve cikázott társai után. Betti ugyanis nem látott jól a sötétben. Szegény hol egy lehajló faágnak, hol az előtte repülő bátyja fenekének ütközött neki.

- Betti! Nézz már az orrod elé! - mordult rá Egon ilyenkor dühösen - Most elszalasztottam miattad azt a nagy, ízletes szúnyogot.

-Ne haragudj, nem akartam – sírta el magát a kis denevérlány és inkább korgó gyomorral visszarepült a barlangba, nehogy megint valami galibát okozzon. Éhesen, még mindig szipogva vackolta be magát a sarokba mikor észrevett valami nagyon különöset. Egy apró kis fénypont világított a barlang bejárata mellett. Kíváncsian merészkedett közelebb hozzá.

- Hát Te ki vagy? - szegezte a kérdést a furcsa kis lénynek, s egészen közel hajolt hozzá, hogy alaposan szemügyre vehesse.

- Jaj! Kérlek ne egyél meg! -sipított rémülten az apró kis jószág s ijedtében még ugrott is egyet.

- Ugyan már. Miért ennélek meg? - húzódott hátrébb a kis bőregér.

- Azért mert Te denevér vagy. Mindenki tudja, hogy a denevérek bogarakra vadásznak.

- Kivéve engem. Kicsit rövidlátó vagyok. -hunyorgott, de nem mert közelebb hajolni a bogárkához, nehogy megint megijedjen. Nagyon örült a váratlan látogatónak, mert így nem kellett egyedül várnia a többiekre.

- De engem látsz? - kérdezte a fénylő pontocska.

- Igen. Ami azt illeti, egész jól. Szép fényes vagy. -tette hozzá kedvesen- De még a denevér sem eszi meg azt a bogarat, amelyikkel éppen beszélget! -méltatlankodott a denevérlány - én Betti vagyok, és Te?

- Janó. Szentjánosbogár vagyok. Most épp kint volna a helyem az erdőben, de elbújtam ide, mert sajnos egy kicsit félek.

- Mitől? - tudakolta Betti, őszinte kíváncsisággal.

- Hát, ha ennyire érdekel, elmondom. Például a denevérektől. Meg a békáktól. Ugyanis, nem tudok elrejtőzni előlük… Ahogy Te is látod, világítok. Elég könnyű préda vagyok annak, aki egy kis ropogós bogárcombra vágyik. Ezért, amíg a többiek odakint táncolnak meghúztam magam a barlangotokban, csak akkor még nem tudtam, hogy a tiétek. - fejezte be sóhajtva - bár lenne, egy nagy és erős valaki, aki megvéd engem és a családomat éjszaka.

-Bár ne lenne ennyire sötét és kint repülhetnék a többiekkel - tódította Betti. Egy pár percig csak hallgattak, majd hirtelen egészen fantasztikus ötletük támadt.

- Te Janó! Szerintem mi nagyon jól kiegészítenénk egymást. Mit gondolsz?

-Azt, hogy ez egy nagyon jó ötlet! - csillant fel a kis bogár szeme, és nevetve megölelték egymást. Innentől kezdve, Bettinek saját kis repülő lámpása volt, a denevérek pedig ígéretet tettek, hogy soha többet nem vadásznak a szentjánosbogarakra.

De, ami a legfontosabb, mindketten kaptak egy barátot. Egy nagyon különleges, igazi jóbarátot.