Kupacs Kisasszony és Gomba Úr


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    feb
  • 24

Az őszi szél vidáman kergette a földre hullott faleveleket. Gomba Úr vágyódva tekintett az egyre meztelenebb ágak felé, és sóhajtozott. Az ágak között vidáman lengedezett Kupacs Kisasszony.- Halihó! - kiáltott Gomba Úr! - Kisasszony! Kérem, vigyázzon ...

Kép forrása: Saját alkotás

Az őszi szél vidáman kergette a földre hullott faleveleket. Gomba Úr vágyódva tekintett az egyre meztelenebb ágak felé, és sóhajtozott. Az ágak között vidáman lengedezett Kupacs Kisasszony.
- Halihó! - kiáltott Gomba Úr! - Kisasszony! Kérem, vigyázzon magára odafenn, még leesik, és összetöri magát.
A széllökések egyre vadabbul rázták az ágakat. A reggelek egyre hidegebbek lettek, s a levéltakarón megjelenő dér már jelezte a tél közeledtét.
Kupacs Kisasszony ennek ellenére vidáman lengedezett a faágon, élvezte a napsütést és boldogan énekelt:

A hűs szellő simogat,
nap irigyli arcomat
Hintázgatom az ágon,
élem a világom.

Gomba Úr szerelmesen tekintett a magasba. A vidám ének az ő szívét is melengette ebben a hideg időben, annak ellenére, hogy a hatalmas távolságot legyőzhetetlennek ítélt. Mégis szíve minden porcikája sóvárgott a magas hintázó Kupacs Kisasszony után.

A nappalok és az éjszakák egyre hidegebbek lettek, s a földön álló Gomba Úr kalapján is meglátszottak már az élet nyomai. Szélét csigaharapások cikk-cakkozták, tetejét a hideg barázdálta. Egyre nehezebben tekintett fel a fölötte lágyan ringatózó Kupacs Kisasszony otthonára. 
Az egyik reggel váratlan látogatók zavarták meg a megszokott rendet. Az ágakon két mókus kergetőzött a napfényben. 
Egyikük hirtelen megpillantotta Kupacs Kisasszony lágyan ringatózó alakját. Odaugrott, s hopp, kezében a Kisasszonnyal, már szaladt is az erdőbe a fák közé.
A másik mókus meglepetten nézett távozó társa után. Egy kis ideig ugrándozott az ágak között, ide-oda, majd lassan leereszkedett a nedves avarra. Az őszi napfény melengette vöröses bundáját. Játszadozott, majd hirtelen megtorpant, és érdeklődve nézte Gomba Úr barnás kalapját. Gondolt egyet, s odaugrott mellé, de ekkor valami megmoccant a bokor alatt. A mókus pillanatok alatt a fa legtetejére szaladt, s onnan kukucskált lefelé. Vajon mi lehetett az.
Az avar közül lassan, komótosan bújt elő egy sün. Orrát szaporán mozgatta, s mint akit megigézett egy illat, egyenesen odaporoszkált Gomba Úr mellé. Körbe-körbe járta, majd erősebben nekidőlt. Ekkor Gomba Úr lába alatt megmozdult a világ, s a földön fekve találta magát. A sün összegömbölyödött, majd Gomba Úr felé gurult. Kalapjával lefelé Gomba Úr ráragad a tüskékre. Az fák levelei között szikrázott a napfény, amikor a sün Gomba Úrral a hátán lassan araszolt a kitaposott ösvényen. Fertály óra múlva egy nagyobb tölgyfa tűnt fel a fák között, gyökerei között egy odúnyílással. A sün ide bújt be. 

Gomba Úr arra ébredt, hogy újra a földön fekszik, körülötte ismerősök, és ismeretlenek. Piri Piroska, a piros alma az erdő szélén álló almafáról, és mellette Kökény Rézi törölgette személt. A gyülevész társaság szélén, Gomba Úr nem hitt a szemének, Kupacs Kisasszonyt pillantotta meg. 
Addig ringatta magát, amíg oda nem tudott gurulni a Kisasszonyhoz. 
- Üdvözlöm Kedves! Kegyed hogyan került ide? - érdeklődött nem rejtett örömmel.
- Jaj kedves Gomba Úr! Ne is mondja. Amikor a mókus elkapott elájultam. Majd pár perccel később úgy éreztem, hogy egy mély szakadékba zuhanok. Amikor magamhoz tértem, puha avarszőnyegen feküdtem. Ekkor ért oda egy sündisznó, aki ebbe az odúba hozott.
- Milyen érdekesen alakultak a dolgok - súgta mosolyogva Gomba Úr, majd Kupacs Kisasszony mellé hengeredett. Kupacs Kisasszony nyugalommal telve bújt Gomba Úr kalapja alá.
- Most már minden rendben lesz – súgta Kupacs Kisasszony, s a biztonságos ölelésben mély álomba merült a sündisznóodú melegében. 

 

Sz. Pál-Kutas Orsolya, költő, meseíró

Verseket 16 éves korom óta írok, de komolyabban csak 2011-től. Életem közepén már elég sok megpróbáltatáson túljutottam. Érzelmeimet mindig kettősség jellemezte. A nagy érzelmek, és a gyerekek iránti szeretet. Foglalkoztam számítógépekkel, gyerekekkel és emberekkel, adtam életet és vesztettem is el. Az örömök és tragédiák feldolgozásában mindig a versek írása lendített át.Gyermekverseim egyik nagy múzsája, a fiam, aki örök ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!