Léna és az unikornis


Hideg, téli nap volt. Egy kislány épp most fejezte be a hóangyal készítést, amikor puffanást hallott a közelben. Elindult, hogy megnézze, mi volt az. Amikor meglátta, tátva maradt a szája a döbbenettől. Egy kék unikornis volt a hóban. Egy pár másodper...

Kép forrása: pixabay.com

Hideg, téli nap volt. Egy kislány épp most fejezte be a hóangyal készítést, amikor puffanást hallott a közelben. Elindult, hogy megnézze, mi volt az. Amikor meglátta, tátva maradt a szája a döbbenettől. Egy kék unikornis volt a hóban. Egy pár másodpercig csak nézték egymást, aztán Léna behívta a szobába a megszeppent unikornist, hogy megmelegedjen.  Az sántikálva bement és leült. 

- Fáj a lábad? - Kérdezte Léna miközben betakarta az unikornist.

- Igen. Megütöttem, mikor leestem.

- Honnan estél le? Ne félj, rendbejösz. Valódi unikornis vagy?

- Igen, az vagyok. Kíváncsi voltam, hogy milyen az emberek világa, ezért elvarázsoltam egy felhőt, amivel ide repültem, de túl gyorsan repült a felhő és leestem. Nem tudtam lelassítani, mert hát... kezdő vagyok. Még nem gyakoroltam eleget az ilyen varázslatokat. 

- Tudsz varázsolni? De jó! Mit szoktál még varázsolni?

- Hófelhőt, szelet, jeget, hóembert, ami nem olvad el és nem olyan hideg. Télunikornis vagyok, ezért kék a sörényem és a farkam. A testem azért kékült be, eredetileg fehér volt, mert a kedvenc gyümölcsöm az áfonya, rengeteget eszek belőle. Ezért a nevem is Áfonya lett. 

-Én is szeretem az áfonyát. Az én nevem Léna. Nagyon szeretem az unikornisokat, úgy örülök, hogy találkoztunk.

-Én is örülök. De mostmár vissza kellene mennem. Keresni fognak. Nem mondtam, hogy hová megyek, nem örültek volna neki. Az unikornisok nem szoktak az emberek közé menni. Veszélyesnek tartják őket. Remélem ott van még az a felhő, különben nem tudom hogy jutok vissza.

- Elkisérhetlek? -kérdezte Léna. 

- Persze. - mondta Áfonya és elindultak a felhőhöz. Ám, úgy tűnt a felhő nincs sehol. 

- Itt kell legyen, nem tűnhetett el! Léna, segítesz keresni? - Áfonya hangjában félelem csengett.

Léna nemet akart mondani, mert szerette volna, ha Áfonya vele marad, de megsajnálta az unikornist és igent mondott. Egy kis idő múlva meg is találta a felhőt.

- Áfonya, nézd! Ott a felhő!

-Köszönöm. - Áfonya rámosolygott Lénára, majd elbúcsúztak és az unikornis megigérte, hogy következőkor, mikor lesz szivárvány, felviszi és együtt fognak lecsúszni rajta. A kislány elmosolyodott és mostmár nem bánta, hogy Áfonya elmegy. Addig integetett az unikornisnak, ameddig az el nem tűnt, aztán visszasétált a szobájába. Ez volt élete legjobb napja.

 

Blanka, Amatőr

Ezt a mesét írta: Blanka Amatőr

Tanuló vagyok. Régóta szeretek írni, ezért vagyok itt.

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!