LEPKE LILLA KALANDJAI I. rész Az elveszett kanna

LEPKE LILLA KALANDJAI I. rész Az elveszett kanna.

Hol volt, hol nem volt, Meseország határa mentén volt egy falucska. Nagy dombok közt bújt meg az a néhány házacska, melyek egyikében élt Lepke Lilla családjával. A falucska szélén bokrokkal ölelt kaszáló húzódott, amíg csak a szem ellátott. A réten tavasztól őszig nyíltak a szebbnél szebb vadvirágok, melyek mindig lágyan ringatóztak a reggeli napfényben. A kaszáló mellett bíbormező terült el, akárcsak egy vörös bársonyszőnyeg.

Ez a látvány vonzotta Lepke Lillát és barátnőjét, Lizit. Egy szép nyári reggelen, amikor a Nap első sugarai megcsillantak szobája ablakán, Lilla a vadvirágos mezőre vágyott, ezért kalandozni hívta barátnőjét. Lizinek sem kellett kétszer mondani, azonnal készen állt az útra.

– Gyönyörű napunk van ma, Lizi – mondta Lilla.

– Kalandozunk ma, vagy nektárt is gyűjtünk?

– Ma csak kalandozunk. Élvezzük a természet szépségét! – válaszolta Lilla.

Lilla szélesre tárta bársonyos szárnyacskáját, megremegtette, s hagyta, hogy a Nap végigsimogassa. Habcsókos felhők kúsztak az égen, s mintha figyelték volna ezt a gyönyörű, színpompás világot. Lilla és Lizi repkedtek virágról virágra, amikor egyszer csak ott termett Zsozsó, a méhecske.

– Szervusztok, lepkelányok! – köszöntötte őket.

– Szervusz, Zsozsó! Nem jössz velünk virágot szedni?

– Most nem, Lilla.

– Kergetőzni sem jössz velünk a selymes vadvirágok közé?

– Nem - válaszolta Zsozsó letörten.

– Mi a baj? – kérdezték a lepkelányok.

– Elvesztettem a nektárgyűjtő kannámat, meg kell keresnem.

– Ne aggódj, Zsozsó! Mi szívesen segítünk – mondta Lilla.

A lepkelányok felröppentek, és keresni kezdték Zsozsó nektáros kannáját.

A hosszas repkedés után a lepkelányok elfáradtak, egy zsombékon pihentek, s hagyták, hogy a lágy fuvallat simogassa arcukat. Amint fürödtek az aranyló napsugárban, halk zizegésre lettek figyelmesek a selymes fűben. Csiga Csaba vánszorgott elő.

– Szervusztok, lepkelányok!

– Szervusz, Csaba! Mi járatban? Szomorúnak látszol.

– Megyek foltoztatni a házam. Éppen megpihentem, amikor valami nagyot koppant a házamon. Ki is tört belőle egy darab.

– Ó, te szegény! – sajnálkozott Lilla.

– Hol történt ez, Csaba? Légy szíves mutasd meg nekünk! – kérte Lizi.

– Miét olyan fontos ez?

– Talán az lehetett a Zsozsó kannája –találgatta Lizi.

– Valóban, lehetséges! - bólintott rá Lilla.

Így hát a lepkelányok Csiga Csaba társaságában elindultak megkeresni a kannát.

– Emlékszem, egy réti imola tövében pihentem, amikor a baleset történt. Egyszer csak valami rám zuhant az égből - mesélte Csaba.

– Ott, ni! – mutatott előre Lizi. – Ott látok egy lila imolát.

A lányok azonnal az imola köré röppentek és hozzáláttak a kereséshez.

– Megtaláltam a kannát! – kiáltotta Lilla. – Színes és csíkos, sőt egy monogram is van rajta. Egy „ZS” betű.

– Igen, az az én nektárgyűjtő kannám! – örvendezett Zsozsó.

Zsozsó boldogan reppent a kannáért, de szomorúan látta, hogy a nektár mind kihullott a dús fűbe.

– Köszönöm a segítséget, kedves lepkelányok! Legalább a kannám megvan. Igyekeznem kell, hogy a hiányt pótoljam estig, de előtte segítek Csiga Csabának megfoltozni a házát. Megígérem, hogy legközelebb majd röpködök veletek.

Zsozsó, a méhecske hozzáfogott Csiga Csaba házának javításához a lepkelányok segítségével. Egykettőre el is készültek.

– Ma is érdemes volt kalandozni, Lizi!

– Igen, kedves Lilla. Ma is jót cselekedtünk. Boldog vagyok, hogy a barátod lehetek.

Zsozsó, a méhecske nektárgyűjtő útjára indult. Csiga Csaba komótosan elvánszorgott a virágtengerben, a lepkelányok pedig boldogan tértek haza kalandos útjukról.