Lili és a kócmanó

Lili és a kócmanó.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy gyönyörű babaarcú kislány. Haja akár a napsugár, szeme, mint a tenger. Na de nem éget, mint a nap és vizes mint a tenger, hanem olyan ragyogó szőke, szeme pedig kék. Édes kicsi arca szeplőcskékkel pettyezett, főként nyáron a napocska hatására. Imád játszani, a babák a mindenei. Igazán el tud merülni a saját kis álomvilágàban, táncol és énekel egész nap. Hatalmas képzeleterővel rendelkezik, mindenféle àllatka szerepét betölti, de hercegnővé is vàltozik ha úgy kívánja a játék. Szeret persze lustàlkodni is, miért is ne?! 

Nagyon hosszú haja van. Általában rendezetten viseli, de előfordul, hogy kócos lesz. Főként ébredés után, teli van kóccal. 

- Édes kicsi Lilim, sajnálom ha húzom a hajad, de megint kócos! - szokta mondani anyukája reggelente. 

- A kócmanó csinalja! - válaszolja minduntalan a kislány. 

Anyukája jót mosolyog rajta mindig. Mivel, ha esetleg nem hiszi el és közli lányával, Lilike válaszul durcis pofit vág, hogy : - Márpedig van manó! 

Egyik gyönyörű, csillagos éjjel Lili nem bírt elaludni. Nővérét és szüleit is elnyomta már az álom, de valahogy hozzá még nem érkezett el az àlomtündér az àlomporral. 

- Nem bírok aludni. - suttogta az éjszakába. - Merre vagy àlomtündér?

Lehunyta gyönyörű csillogó szemét, hátha álomba merül. 

Egyszer csak valamiféle hangra lesz figyelmes, amit egyre közelebbről hall. Nem tudná megfogalmazni miféle hang ez, olyan kis cuki. Mintha nyögdécselne, nyüszögne valaki, mondjuk egy picike gyerek, vagy valami kisállat. Közben apró léptek zaja töri meg a csendet, majd olyan hangocska, mint amikor Lili valamiféle akadályt ugrik át, huppanàsok és -Hopp- hopp - aranyos hangon mondja valaki. 

Ahogy a hangot hallgatja továbbra is csukott szemmel, hirtelen valami hozzáér a hajàhoz, s már a hangot is egészen közelről hallja. Konkrétan a feje fölül, miközben két kicsi kezecske simogatja tincseit. Ezek a kezek serényen dolgoznak, nincs megállás, egyik hajszàlat a másikra rakják, aztán a harmadikat a negyedikre, vissza az elsőre és így tovább. Kis piros nyelve kidugva, nagyon koncentrál. 

Lili nem egy félős lány, de azért kicsit ijesztő ez a dolog. Nem vár hát csodára, kinyitja szemét. A kis vendég nem várta hogy bàrki ébren lesz, igy megdöbbent, majd megijedt. 

- Jujj! Jajj! Hűha!

- Azta! Te meg mi vagy? Te vagy a kócmanó? - kérdezte a kislány.

- Hàt te ismersz? Tudod hogy létezem, hogy minden éjjel érkezem? 

- Nem ismerlek, de tudom, hogy te kócolod össze a hajam minden éjjel. 

- Igeeen - valaszolja a manó. - Olyan jó móka!

Mosolyog aranyosan. 

Feje gömbölyű, nagy barna orra van és olyan kis hegyes fülei, mint a mókuskànak, nagy fekete szemei ragyognak. Teste is apró, kis kezei karmokban végződnek, de nem ijesztő, inkább úgy néz ki, mintha csak simán hosszúra növesztette volna körmeit. Haja mindenfelé áll, nem hiába ő a kócmanó. 

- De miért? Egyszer majd anyukám elfog és akkor kibogozhatod a hajam! 

- Nem tudom miért, de szeretem ezt csinálni! Olyan szép frizurákat alkotok, amíg ti békésen alszotok! Nem igaz?

Összevigyorogtak. Lilikének nagyon tetszett a szép manólány. 

- Mi a neved?- kérdezte. 

- Édes nyusszancs, a nevem Pusszancs! Szeretek puszikat osztogatni, nem csak hajakat kócolgatni, ezért neveztek el így. - vigyorgott a manó. 

- Leszünk barátok? Minden éjjel eljössz?

- Örülnék neki, így munkám mokàval lenne teli! De most már aludnod kéne, nekem pedig befejezni a dolgom. - kacagott sunyi kis fejével. 

Lili becsukta a szemét, nem kellett neki sok idő, hogy álomba szenderüljön. A manóval álmodott.

Másnap reggel elmesélte családjának mi történt. Természetesen nem igazán hitték el. 

- Gyönyörűt álmodtál szívem! - valaszolta anyukája.

- Aha- aha! Jókat álmodsz kicsi hugi! - nővére méginkább nem hitt a mesebeli lényekben. 

- Miért nem hiszitek el? - kérdezte, szája kezdett lefelé görbülni. 

- Elhisszük! - biztatta apukája.

Lili alig várta az estét és hogy családja elaludjon. 

- Jàtszunk valamit? - kérdezte Bia, a nővére. 

- Aludni szeretnék! - vágta rá egyből a kislány. 

Bianka nagyon furcsának találta a dolgot, de nincs mit tenni. 

Vacsora és pancsolàs után, végre bebújtak a puha ágyikóba. Az esti mese közben Lili elbóbiskolt, hiába koncentrált annyira az ellenkezőjére. 

Az éjszaka közepén a nyüszögés újra hallatszott, s megjelent kicsi huncut vendégük. Kis keze járt megállás nélkül, újdonsült barátnője aludt. Ahogy elkészült művével, épp indulni akart, amikor Lili felébredt. 

- Sziaa! - mondta kissé hangosabban, mint szerette volna. 

Szerencsére senki sem ébredt fel álmából. 

- Szia kicsi Lili! 

Lili és Pusszancs jókat beszélgettek éjjelente, persze nem sokáig, merthogy reggel azért iskolába kellett járni. A manónak pedig volt bőven munkája, sok - sok kislány haját kócolgatni az éjszaka leple alatt. 

Lilikének egyik éjszaka sikerült kilesnie ahogy érkezik Pusszancs. Besétál a szobába, azután - hopp, hopp hangot hallatva ugrálja át egyenként az embereket, hogy eljusson Lilihez. Jókat mosolygott rajta a kislány. 

 Lili és Pusszancs egyszer úgy döntöttek, Bianka is megtudhatja a titkot, aki nagyon el volt ragadtatva ettől. Hàrman dumcsiztak, összebújva az illatos ágyban. 

Itt a mese vége, aki nem hiszi járjon utána, lesse meg a manót, hátha új barátságok kötődnek.