Lili és az elefánt

Lili és az elefánt.

Lili korán reggel ébredt. Álmában finom pogácsát rágcsált. Téli szünet volt, de az anyukájának dolgozni kellett menni. Mit is csináljon most, otthon egyedül?

A kamrába ment, elővette a lisztet, a tojást, az élesztőt, a tejfölt és a sajtot. Tésztát gyúrt, kiszaggatta, és sajttal megszórta a kis pogácsák tetejét. Betette a tepsit a sütőbe. A konyhában meleg lett, Lili kinyitotta az ablakot, a szél messzire elfújta a pogácsa illatát. Mikor megsültek a pogácsák, Lili kivette a tepsit a sütőből. Várt egy kicsit, hogy kihűljön a sütemény, majd eszegetni kezdte.

− Milyen kár, hogy nem tudok megkínálni senkit – gondolta.   

Ekkor valaki kopogtatott. Lili kinyitotta az ajtót, és egy elefántot látott ott álldogálni.

Az elefánt köszönt, aztán megkérdezte:

− Honnan jön ez a finom illat?

− A konyhából. A pogácsa illata – válaszolta Lili.

− Kérhetek egyet? – és az elefánt már be is trappolt a konyhába. Jól teleette magát a finom pogácsával.

− Hogy találtál ide? – kérdezte Lili.

− Jöttem az orrom után. Látod, hogy nekem milyen hosszú orrom van, ezzel mindent kiszagolok. Az ormányom vezetett ide, a kapuig. De most már mennem kell, biztos keresnek az erdőben, nem tudják, hogy hová tűntem.

− De kár, hogy elmész!

− Visszajövök majd holnap is, meglátod.

Nyílt az előszoba ajtó, Lili anyukája jött haza.

− Hát te, kislányom? Elaludtál a konyhaasztal mellett? Ki sütötte ezeket a szép pogácsákat?

Lili álmos szemekkel körülnézett, de az elefántot sehol sem látta.

− De jó, hogy hazajöttél, anya! Én sütöttem a pogácsát, egyél, biztosan éhes vagy.