Lillácska és a farkas

Lillácska és a farkas.

Volt egyszer egy kislány, akinek a nagymamája csupa lila dolgot készített. Például lila kosarat, lila csavarhúzót, lila macskajátékot és sok-sok lila ruhát. Annyira tetszettek az unokájának a ruhák, hogy mindig csak ezekben járt. Ezért el is nevezték Lillácskának. Egyszer aztán a nagymama áthívta magához ebédelni Lillácskát az erdei házacskájába. Az anyuka beleegyezett, de csak akkor, ha Lilla visz neki egy kalácsot és egy kis bodzaszörpöt. Amikor a kislány elindult otthonról, hirtelen összetalálkozott egy farkassal. A farkas csak barátkozni akart, mert ez egy barátságos állat volt, de Lillácska ezt nem tudta, ezért harciasan felkapta a kalácsot, és hadonászni kezdett a farkas felé:
-Ne engem falj fel! Egyél inkább gyümölcsöket, gombát, terméseket! Vagy elkergetlek! - kiáltotta, majd bemutatta a legutóbbi dzsúdóedzésen tanult fogásokat és rúgásokat.
 A farkas megrémülve könyörgött:
-Kérlek, ne bánts! Én se akarlak bántani! Ez csak egy ordas nagy félreértés! Én csak egy barátot keresek, akivel tudnék nyitni egy cukrászdát!

Igen ám, de Lillácska azt hitte, hogy a farkas nem nagyon tud sütni-főzni. Így hát folytatták az utat a nagymama háza felé, hogy hátha ő megtanítja a farkast sütni. Csodák csodája, alig kellett tanítani a farkast! Olyan jól ment neki a sütés-főzés, hogy az még a nagymamát is meglepte.
-Azt a mindenit, farkas koma! Ez miért megy ilyen jól neked?
- Egyszer kiskoromban eltévedtem, és nem találtam haza. Egy nyúlcsalád fogadott be, velük  nőttem föl, akik nagyon édesszájúak voltak, és nem a sárgarépát szerették legjobban, hanem a cukorrépát. Amikor cukorrépatortát csináltak, akkor mindig segítettem nekik, ezért megtanítottak a szakácsmesterségre.
-Fantasztikus! - örvendezett a nagymama. - És miket tudsz még sütni? -  A farkas pedig csak sorolta: karamellizált almatorta, cseresznyés pite, farsangi fánk, csokis keksz, citromkrémes répatorta, szedres-málnás muffin.

 Aztán nekiálltak megépíteni a cukrászdát. Olyan jól ment a munka, hogy akár egy építészbajnokságra is benevezhettek volna. Hamar elterjedt a híre az erdei cukrászdának, mert a farkas nagyon gyorsan elmondta mindenkinek, hogy megnyílt egy új cukrászda. Másnap már egy tucat vendég várakozott a sorban! Először a vadász jött, majd Lillácska anyukája, aztán a nyúlcsalád, az édesszájú medvék, az éhes vaddisznók, egy kíváncsi teknős, egy barátságos piton és még sok mindenki.  Egy hétre rá annyira sok vásárló sorakozott, hogy a nagymamának is segítenie kellett. Egy újabb hét elteltével pedig még több, mint azelőtt, ezért az egész család kellett a munkához! De az volt a fő, hogy mindenki jól érezte magát. A cukrászok is, és a vásárlók is. Egyszer én is elmentem oda, mert jó barátom a farkas. Ettem egy príma krémest, miközben a farkas elmesélte nekem ezt a történetet. Ha nem hiszitek el, nézzétek meg a saját szemetekkel!