Lusta kukac meséje

Lusta kukac meséje.

Él egy komám, emitt lakik,

Málnaerdő mélyén.

Van egy mesém róla neked,

Meglátod a végén.

Ez a komám Lusta Kukac.

Jó nagy kukac, fején kopasz.

Nem bánja, hogy nem nőtt haja

Mosni úgyis lusta volna.                     

Ez a kukac olyan lusta,

Felsorolni nincs rá lista.

Hogyha lenne, el sem férne,

mennyi mindent meg nem tenne.

Lusta Kukac portáján

Halom levél is volt tán,

mondhatni egy nagy kupac-

elvész benne száz kukac.

„Komám, Kukac, aki lusta,

Kelj fel, megjött a posta!”

szólt szomszédja, a Pók Pista.

Az ő háza tükör tiszta.

Lusta Kukac nem kelt fel,

ez meglátszott a házán.

Hanyagolta, halogatta,

alig állt a vázán.

Kukac, ki komáinak Norbi,

egész évben nem mozdult ki.

Az ő kedves barátai

akarták csak csalogatni:

Sünjámin és Mókus Márti,

Béka Berta, öccse Bandi.

Róka Réka, Őz Ödönke,

Medve Márton, Nyúl Pali.

„Jóbarátunk, Kukac Norbi!

Ne csináld ezt, gyere már ki!”

Ajtaját döngetik.

csengőjét csöngetik,

Ablakát zörgetik

Ágyúját dörgetik.

Csörgőket csörgetnek

Bádogbödönt ütnek.

Kérve-kérnek, kérlelnek,

végül könyörögnek.

Semmire se mennek.

Szépen lassan

mind feladják:

Sünjámin és Mókus Márti,

Béka Berta, öccse Bandi.

Róka Réka, Őz Ödönke,

Medve Márton, Nyúl Pali.

Egyszer aztán

Lusta Kukac

furcsa szagot érez

szürke felhő csapja orrát:

füstre lesz figyelmes.

„Honnan jöhet ez a füst?”

tanakodik Norbi.

Tanakodik félórán át,

Ágyából nem száll ki.

Füst jön be az ablakon is,

Füst jön be az ajtón,

Füst jön a ház összes résén

s elterül a padlón.

Kukacunk kezd megijedni,

Összeszedi magát

elsétál az ablakához,

nem hiszi el, mit lát:

Pók Pista tükörtiszta

nagyra becsült otthona

Lángok martalékává lett.

Norbi volt a tanúja.

„Segítsetek, barátaim!”

-Kukacunk kétségbe esett.

„Pók Pista háza ég!”

kiáltott. De elkésett:

A ház, amit még Pók Pistának

megboldogult édesapja,

Pók Apóka épített,

porrá, kosszá, hamuvá vált.

Közben ő? Mit sem tett.

Délután lett, esteledett

Hazatért a Pók Pista

Nyolc szeme kikerekedett:

A romokat taposta.

Négy pár lába ingatagon,

Csalódottan téblábolt.

Végignéz a forgatagon:

Háza most már nem ház volt.

Kukac Norbi odaszaladt

földre rogyott s zokogott:

Pók Pistának gondatlanul

tragédiát okozott.

„Jaj de bánom, amit tettem,

Vagy inkább azt, amit nem!”

Pista látta, hogy barátja

összeomlik menten.

„Kukac Norbi, kis barátom,

hőn szeretett kukac komám

Jegyezd meg, mit mondott nekem

egyszer a Pók Apókám:

„Sose késő megváltozni,

barátunkon segíteni,

Rossztettünket előbb-utóbb

megbánni és jóvá tenni.”

Kukac Norbi úgy gondolta,

szépet mondott Pók Apóka.

Mondatait megfontolta.

Nem is lusta ő azóta.

Segít a pók barátjának

házát újjávarázsolni

Addig is az otthonában

fogja őt elszállásolni.

Büszkék is rá barátai:

Sünjámin és Mókus Márti,

Béka Berta, öccse Bandi.

Róka Réka, Őz Ödönke,

Medve Márton, Nyúl Pali.

Ő hordja a maltert, sódert,

ügyesen, és szorgosan.

Én is láttam.

Nem hiszed el?

Nézd meg te is, de gyorsan!