Mackó anyó gondoskodó szeretetszolgálata

Mackó anyó gondoskodó szeretetszolgálata.

Valahol, ahol a fenyők olyan magasra nőttek, hogy csúcsaik szinte az eget súrolták és a hatalmas hegyek a felhőbe burkolóztak, ezen a csodaszép, üde zöld vidéken élt magányosan egy óriás barna medve.

Nem akart ismerkedni vele senki, mivel féltek tőle az erdő állatai. Ha találkoztak vele, nagy ívben kikerülték.

-  Jön az óriás, jön az óriás - suttogták az erdő apró állatkái és félve tűntek el útjából.

A medve, amikor reggelente kitekintett barlangjából, a madarak örömteljes csicsergése, vidám dala, önfeledt játéka ébresztette, ilyenkor nagyon bánatos volt.

- Olyan egyedül vagyok, engem miért nem szeretnek, pedig senkit sem bántottam soha -sóhajtozott szomorúan.

Úgy nekikeseredett, hogy egész nap csak sírt, se nem evett, se nem ivott, nem is akart tovább élni.

Beesteledett, majd hirtelen éktelen dörgés, villámlás, szélvihar kerekedett, zuhogott az eső, ripegett-ropogott az egész erdő, a kisebb fenyők földig hajoltak. Az erdő állatai, a mókusok, nyuszikák, őzek, madárkák védelmet keresve ázottan húzódtak be a barlangba. Az állatok vacogva bújtak egy puha, meleg valami mellé. Nem is gondolták, hogy az általuk félelmetesnek tartott medve mellett húzódtak meg. A mackó boldog volt, hogy ilyen közeli érintések vették körbe, meg sem mozdult. Reggel, ahogy felébredtek az állatok, ijedten kiáltoztak:

- Te vagy az az óriás, akitől mindenki fél? Hiszen te nem is bántasz bennünket, akkor te egy kedves medve vagy? - kérdezték az állatok, majd választ sem várva, folytatták a mondanivalójukat.

- Olyan jó voltál hozzánk, mint az anyukánk. Mától te leszel az erdő Mackó anyója - jelentették ki az állatok szeretettel.

- Annyira boldog vagyok, hogy ennyi barátom lett! Segítek nektek az erdő útjait megtisztítani a sok-sok ágtól, kidőlt fától - szólt meghatódva a medve. Már senki sem félt az óriástól, és a mackó mindig örömmel várta az új napfelkeltét, hisz mindenfelé barátai voltak, akiket naponta látogathatott. Egy nap, ahogy hazafelé cammogott, egy hegyes tüske szúródott a talpába. Másnap már lábra sem tudott állni, barátai hiába várták, hát elindultak a barlanghoz.

- Mi történt veled Mackó anyó, hogy még mindig fekszel? - kérdezték az állatok aggódva.

- Sajnos megszúrta egy mérgező tüske a lábamat. Nagyon fáj, nem bírok lábra állni.

A madárkák nyomban repültek is bagoly doktorhoz.

- Doktor bácsi ébredjen, Mackó anyó bajban van! - csivitelték izgatottan.

Az öreg bagoly összekapta magát, és már repült is segíteni. Csőrével ügyesen eltávolította a tüskét, alaposan kitisztította a sebet, nyuszit és őzikét elküldte különböző gyógynövényekért, ezekből főzetet készített, mellyel bekente, majd bekötözte maci lábát. Másnapra már enyhült a fájdalom, és a gondos ápolás mellett hamar meggyógyult mackó. Sokat jelentett számára, hogy barátai étellel, itallal, kedves szóval látták el betegsége idején.

Medve anyót olyan szeretet övezte az erdő lakói között, hogy már messziről is eljöttek hozzá tanácsért, hisz mindenkihez volt egy biztató szava. Mindenkit meghallgatott, nem kérve érte fizetséget, mégis kis ajándékokkal, étellel, itallal és sokféle tárggyal halmozták el. Mackó meg is szervezte barátaival a környékükön élő szegény, beteg állatok segítését, hisz az éléskamrája csordultig volt finomságokkal.

- Madárkáim, ti messzire tudtok repülni, keressetek meg minden bajba jutott, éhező állatot,

mindenkinek segítünk, aki szeretné - kérte kedvesen barátait Mackó anyó.

Ebben az erdőben nem is volt hiány segítségben, hisz itt gondoskodó szeretetszolgálat jött létre, amit Mackó anyó alapított meg.

Ha ebben az erdőben jártok, már a levegő csendjében is érezni fogjátok a békességet, ami átragad reátok is. Itt mindenki szeretettel fogadja a másikat, bárhogy is néz ki és ti már ki is találtátok, hogy hívják, aki ezt a nyugalmat megteremtette a környezetében.