Mackókirály legendás cseresznyelekvárja

Egyszer régen, nagyon régen, kerekerdő közepében, volt egy ragyogó tó, a partján pedig egy csodás vár. A tó csak úgy hemzsegett a halaktól, a vizén ludak ezrei tanyáztak, a tavat körbeölelő erdőben pedig rengeteg állat élt. A legenda szerint valaha ebben a várban élt Mackókirály. A várat csodálatos cseresznyefák vették körül, amiket a Mackókirály nagy szeretettel gondozott. Ezekből a cseresznyékből készítette a hetedhéthatáron híres varázslatos cseresznyelekvárját. Hogy mitől is volt varázslatos? Aki csak megkóstolta a lekvárt, rendkívüli erőre tett szert: úgy szívta magába a tudást, akárcsak a szivacs a vizet. Amit egyszer megtanult, soha többé nem felejtette el.

Ahogy teltek-múltak az évek, a titkos receptnek nyoma veszett. A legenda úgy tartja, hogy maga a Mackókirály rejtette el valahol a receptet, úgy, hogy csak az arra érdemes állatok tudják megtalálni.

A vártól nem messze, egy takaros kis barlangban, egy patak partján lakott három mackótestvér; Ribizli, Puszedli és Nokedli. Ribizli volt a legidősebb, nagyon kreatív kismackó volt, aki villámgyors gondolkodásával hamar megoldott bármilyen nehéz helyzetet. Puszedli volt a középső maci, akinek hatalmas nagy szíve volt. A legkisebb, Nokedli, pedig rendkívüli megfigyelőképességgel bírt.

Éppen virágokat gyűjtöttek a réten, amikor egy sejtelmes beszélgetés ütötte meg a fülüket. Egy mókus és egy bagoly beszélgetett egy öreg tölgy ágai között.

- Mit gondolsz, szerinted valóban létezik a titkos recept? – kérdezte a mókus.
- Ugyan, csupán erdei pletyka. Méghogy varázslekvár! – legyintett a bagoly.

Az a pletyka keringett az erdő állatai közt, hogy Mackókirály titkos receptje a tó körüli erdőben van elrejtve. Más sem kellett a kis csapatnak, elhatározták, hogy meg fogják találni a legendás receptet.

Másnap kora reggel bepakolták a felfedezőúthoz szükséges dolgokat a hátizsákjukba, majd útnak indultak. Hatalmas kalandnak néztek elébe, ezért szükségük volt elemózsiára; volt a táskájukban mogyoróvajas szendvics, keksz és némi gyümölcs. Kézenfogva indultak útnak, be a sűrű erdőbe. Alig néhány perce sétáltak csak, amikor Nokedli hirtelen megtorpant.

- Halljátok ezt a hangot? Vajon mi lehet ez?

Egy apró kisegér bújt elő egy piros, pöttyös gomba alól.
Elmesélték az egérkének, mi járatban vannak arra. Az egérke figyelmeztette őket, hogy óvatosak legyenek Pimasszal, az erdő zsiványával, ő ugyanis nem engedi tovább azt, aki nem tud választ adni a találós kérdésére. Az egérke sok szerencsét kívánt a maciknak, majd eltűnt a bokrok alatt.

Hamarosan valóban összetalálkoztak Pimasszal, a ravasz rókával, aki azonnal fel is tette a találós kérdését.

- Gömbölyű, tűzpiros álom,
párban ül a koronákon.
Kívül csodás, s jóízű,
De belül, hidd el, kőszívű.

A ravasz róka kárörvendőn kuncogott a bajsza alatt, biztos volt benne, hogy képtelenség megfejteni a rejtvényét. Nem tudta azonban, hogy Ribizlinek gyorsan vág az esze és remek az ilyesmiben. Hamar rá is vágta:

- Cseresznye!

A róka nem hitt a fülének. Duzzogva, morgolódva ugyan, de továbbengedte a testvéreket.

Mentek, mendegéltek az erdőben, csodálták a különös növényeket, amikor Nokedli nagyon megéhezett.

- Ehetnénk pár falatot? Olyan éhes lettem, hallgassátok hogy korog a pocakom!

Leültek egy farönkre és kipakolták az elemózsiát. Éppen kicsomagolták a szendvicseket, amikor egy kisnyuszi telepedett melléjük. Elmesélte, hogy a ravasz róka túljárt az eszén és ellopta az uzsonnáját.

- Ne aggódj, én szívesen elfelezem veled az enyémet! - mondta Puszedli, majd átnyújtotta a szendvics felét a nyuszinak.
- Igazán köszönöm! - mondta a nyuszi hálálkodva.

A jószívű tettért cserébe mutatott a mackóknak egy titkos ösvényt, ahol egy mindenlébenkanál mókus lakott. Azt javasolta, arra menjenek tovább, hátha a mókus tud valamit a rejtélyes receptről.

A mókus éppen az ösvény szélén ücsörgött és a tóban úszkáló ludakkal vitázott, amikor odaértek.

- Tudom, tudom, a recept után kutattok - mondta nagy meglepetésükre. - A ludak szerint a cseresznyefák alatt rejtőzik a recept, a nagy fűzfa után tizenhárom békaugrásnyira.

A macik megköszönrék a segítséget, majd továbbindultak. Besötétedett, mire kiértek az erdőből. A telihold fényében kullogtak végig az erdei ösvény utolsó méterein. A három mackó csalódottan ért vissza Mackókirály várához, amikor Nokedli észrevette, hogy az egyik sziklán csillog valami, nem messze a mókus által említett fűzfától. Egy egészen apró cseresznye rajza fénylett a szikla közepén.

- Nézzétek! Vajon ott van elrejtve a recept? - kiáltotta Nokedli, majd mindannyian odarohantak, hogy közelebbről szemügyre vegyék a különös jelet.

Minden erejüket összeszedve, együtt próbálták megemelni a követ. Már jónéhány perce próbálkoztak, amikor végre megmoccant. A mackók ásni kezdtek, majd hamarosan egy apró láda teteje bukkant fel a föld alatt. A ládát szintén egy kis cseresznye díszítette. Izgatottan felnyitották a tetejét, majd örömükben felsikoltottak.

- Hiszen ez a titkos recept! - Ribizli egy régi, besárgult papírcetlit húzott ki a ládából, amin a következő állt:

A mágikus cseresznyelekvár receptje

Hozzávalók
1 vödör cseresznye
fél csupor holdsugár nektár
egy marék fehér rózsaszirom
egy bögrényi a tó vizéből
Fontos, hogy kizárólag a teliholdkor virágzó holdsugár virág nektárját használd, és a tó vizével főzz, különben oda a lekvár varázsereje!

- Látjátok, mondtam hogy közös erővel megtaláljuk! - mondta Puszedli lelkesen. - És közben ráadásul remekül szórakoztunk.

Mivel borzasztóan fáradtak voltak a nagy kaland után, úgy döntöttek, majd máskor próbálják ki a receptet. Elégedetten hazasétáltak, és gyorsan ágyba bújtak. Még megfürdeni sem volt erejük.

- Tudjátok min gondolkodtam? Szerintem nem is a nektártól olyan varázslatos ez a lekvár. A közös kalandunk az, ami igazán különlegessé teszi - mondta Puszedli.
- Valóban igazad lehet. Hiszen együtt találtunk rá a receptre. Ribizli megoldotta a rejtvényt, te segítettél a nyuszinak, Nokedli pedig észrevette a sziklát - bólogatott egyetértően Ribizli és Nokedli, majd mindhárman álomba szenderültek. Aznap éjjel ízletes cseresznyés süteményről álmodtak.