Malac Móricz

Malac Móricz.

Malac Móricz földet túrja,

orrát sáros földbe fúrja.

Nem volt néki mindig ólja,

ketrec rácsa volt akolja.

Akkor állt csak elborongva,

„Hát élet ez?”- ezt gondolta.

Nem volt ott egy cseppnyi föld sem,

napfény nem ragyogott égen.

Hideg lámpa fénye villant,

jókedve is egyre csappant.

„Nem vagyok én sonka, kolbász,

hurka és egyéb badarság.

Minek tartanak itt engem?

Nem látják tán, hogy van lelkem?

Ha csülköm sárban tapodhatna,

lelkem is megnyugodhatna.”

Szabad élet volt a vágya,

minden éjjel ez volt álma.

S ha nem jön el, mit úgy kívánna?

Őt csak hentes bárdja várja.

De feladni nem akarta!

Visított, és meghallotta

állatmenhely dolgozója.

Így került ki börtönéből.

Tanultál a történetből?