Mama, hagyjál!

Mama, hagyjál!.

Mikor megtudtam, hogy mama a szomszédunk lesz, majdnem  elájultam, mert tavaly  is mikor nálunk jött nyaralni egyfolytában követett engem, mikor elmentünk a moziba a barátnőimmel, mikor elmentünk  a sarki fagyizóba Katával meg Eszterrel. 

Már elegem volt és van ebből ,ezért azóta mamát csak tíz kilométerről szeretem. Nincs mit tenni, ez van. December 20.-a van, eljött a nap. Mama a mai naptól a szomszédunk, sajnos. Mióta elkezdődött a suli azóta látom ,hogy megváltozott legalábbis azt hittem, de kiderült hogy mama nem változik, tudhattam volna. Tegnap bejött a szobámba és azt mondta, hogy:

-Rozikám, gyere át kicsit beszélgessünk! -Nem tudok ,mert csinálom, a házit! 

Akár  hányszor megmondhattam neki ,hogy nem az a nevem ,hogy Rozi ,hanem Lilla vagyok nem értette meg és engem már nagyon kezdett idegesíteni ,ezért mikor azt mondta nekem ,hogy Rozi meg sem moccantam ,így végre kinyögte a nevemet, azt ,hogy Lilla ez már sokkal jobban tetszett.

Igaz, hogy mamát csak 10 kilométerről szeretem ,de ezt nem lehet így tovább folytatni, végül is a szomszédom. Gondoltam, hogy megpróbálom újra csak simán, mindenféle távolságról szeretni. Ma, iskola után átmentem a szomszédba vagyis mamához és elmondtam ,hogy idáig csak 10 kilométerről szerettem és szeretném, hogyha ez mostantól megváltozna ,azóta mamát nagyon ,nagyon szeretem már 3 méterről is.