Manó mese 1.

Manó mese 1..

Kedves Unokáim!

Sokat kérdezgettetek régi barátomról, így kéréseteknek eleget téve, mesélek róla egy keveset. Talán legegyszerűbb az lesz, ha leveleimben szedem össze róla régi emlékeimet és egy- egy jegyzetemet kiegészítve küldöm el nektek. Olvasattok sok szeretettel, nagyapátok,néha kicsit hihetetlen történeteit!

Ezek a csodálatos kis lények a rét és erdő találkozásánál laktak, ahol legszebbek a virágok és legsűrűbb az aljnövényzet. Itt jól el lehet bújni a nagyobbacska teremtmények elől. Ákos beljebb lakott valamivel az erdő tisztább részein, de emberként az a rész is igen nehezen volt megközelíthető.

Bár első találkozásom nem itt történt azzal a kis szerzettel, akiről most mesélek nektek. Lehet nem a legpontosabb az emlékezetem, de a hatalmas megdöbbenéstől ez talán meg is érthető. Lehet nem is ez volt az első szóváltásunk, valószínűleg előtte össze-vissza hablatyolhattam, hebeghettem és haboghattam, de erre emlékszem legéleseben.

-Te itt laksz?

- Ne viccelj! Miért laknék itt?

- Mert egy erdei manó vagy és ez itt egy erdő.

-Ez igaz, de ez egy fenyőerdő és itt minden szúrós és érdes.

-Akkor miért vagy itt?

-Tobozokat gyűjtögetek.

-Azt eszel?

-Miért ennék tobozokat?

-Akkor miért gyűjtöd őket?

Mert ez a hobbim, hogy tobozokat gyűjtök.

-A manókan vannak hobbijaik?

-Bizony úgy mint neked a kérdezgetés.

-Az nem a hobbim.

-Pedig elég sokat kérdezel.

-Csak mert kiváncsi vagyok.

-Azt látom. És amúgy te itt laksz?

- Ugyan miért laknék itt? A faluban lakok a többi emberrel. Miért feltételezed, hogy itt lakok?
-Sejtettem, Csak azért kérdeztem ezt, hogy érezd mekkora csacsiságot kérdeztél korábban.

A kisfiú egy pillanatra elhallagtott, hiszen ő nem gondolta csacsiságnak ezt a kérdését.

-Segíthetek neked tobozt gyűjteni?

-Nem vagyok benne biztos, hogy egy kis ember megtudja ítélni, hogy melyik a megfelelő toboz.

-Miért ez mondjuk... Nézet körbe gyorsan az avarban a kisfiú... Ez miért nem jó?

- Ez például kérlek, cseppet laposabb a szabvány méretnél, itt pedig ez a része kicsit el van színeződve. Várj mutatok egy mintát. Elő vett egy bronz tobozt.

-Ez lenne a minta? Te készítetted?

- Dehogy is... ezt egy ötvös mester készítette.

-Ötvös mester?

-Egy olyan kobold, aki fémek megmunkálásával foglalkozik.

-Milyen fémek?

-Többnyire ón, bronz és réz, olykor - olykor ezüst vagy arany, de azt ritkán használnak.

-Csodálatos foglakozásnak hangzik...

-És precíz is. Nézd csak. – Tartotta a kis manó a talált és bronz tobozt egymás mellé. -Látod a különbséget?

-Nem sokat...

-Pedig van pár, ezekért a kis különbségekért a toboz zsűri ki is zárna.

-Toboz zsűri?

- Igen. Igazi remek szakértők, akik a toboz versenyeken mustrálják a benevezett terméseket.

-Ti versenyeztek is?

-Bizony egy egész vitrinnyi tobozom van, több közülük díjnyertes is.

-Vitrin?

-Neked tényleg a hobbid a kérdezgetés. A vitrin az egy szekrény. Olyanotok van?

-Persze, hogy van.

-Remek akkor előrébb vagyunk. Tehát, a vitrin nem más mint egy üveges ajtójú szekrény.Ami arra jó, hogy az ajtaja kinyitása nékül megcsodáld a benne lévő dolgokat.

-Remekül hangzik, olyat még sose láttam.

-Ha nem leszel tuskó akkor lehet egyszer megmutatom.

-Mi az, hogy tuskó leszek? Hogy lehetnék tuskó ? Ember vagyok.

-Reménytelen eset vagy... Az egy viselkedés forma, mint hogy kedves vagy hasonlók. eddig érted?

-Azt hiszem igen.

-Remek, szóval az aki tuskó az, szerintem mogorva és illetlen esetleg zsémbes és modortalan. Eddig érted?

-Nagyából.

-Helyes. Amúgy csak hogy tud én nem erdei manó vagyok.

-Akkor micsoda?

-Egy kelta tündérmanó.

--Ezt csak most találtad ki.

-Miért találnék ki ilyeneket?

- Nem tudom mert unatkozol és tobozokat gyűjtögetsz?

-Nem unalomból gyűjtöm ezeket a dolgokat, hanem ez a hobbim, mint már említettem. Ti ember gyerekek mindig ilyen bumfordisak vagytok?

-Nem is.

-Fogadjunk azt se tudtad, hogy mit jelet. - Mosolygott picit a kis tündérmanó.

-Nem igazán, de sejtettem, hogy nem kedves. Ti manók ilyen zsémbesek vagytok?

Ezt szinte magára se vette.

-Azért annyira nem is bántó, de mindegy is... Amúgy kedves ember gyerek elárulod téged, hogy hívnak. Nem szeretném, ha engem állandóan manóznál.

-Én Marci vagyok. És téged hogy hívnak?

-Örvendek Marci! Kedves neved van. Az én eredeti nevemet értemetlennek találnád, így hívj inkább Ákosnak.

-Rendben Ákos, örvendek én is a találkozásnak.

Elbúcsúztak egymástól mert már a kisfiúnak indulnia kellett vissza a többi emberhez.

Kezdett sötétedni, a fenyőerdő egyre szürkébbé változott, ahogy egyre inkább esteledett. A nap lemenő sugarai még egyszer okker sárgával át satírozták a táj egyes részeit, mint egy gomba kalapját vagy néhány barnás, érdes fatörzset, a tűleveleket is meg színezte még itt-ott néhány napsugár, majd végleg lebukott a távoli kékes hegyek mögött, narancsra festve az égboltot. Majd elszunnyadt a táj, ahogy a kisfiú is.