Manó mese 1.

  • 22
  • 2021.
    jan

Kedves Unokáim!

Sokat kérdezgettetek régi barátomról, így kéréseteknek eleget téve, mesélek róla egy keveset. Talán legegyszerűbb az lesz, ha leveleimben szedem össze róla régi emlékeimet és egy- egy jegyzetemet kiegészítve küldöm el nektek. Olvasattok sok szeretettel, nagyapátok,néha kicsit hihetetlen történeteit!

Ezek a csodálatos kis lények a rét és erdő találkozásánál laktak, ahol legszebbek a virágok és legsűrűbb az aljnövényzet. Itt jól el lehet bújni a nagyobbacska teremtmények elől. Ákos beljebb lakott valamivel az erdő tisztább részein, de emberként az a rész is igen nehezen volt megközelíthető.

Bár első találkozásom nem itt történt azzal a kis szerzettel, akiről most mesélek nektek. Lehet nem a legpontosabb az emlékezetem, de a hatalmas megdöbbenéstől ez talán meg is érthető. Lehet nem is ez volt az első szóváltásunk, valószínűleg előtte össze-vissza hablatyolhattam, hebeghettem és haboghattam, de erre emlékszem legéleseben.

-Te itt laksz?

- Ne viccelj! Miért laknék itt?

- Mert egy erdei manó vagy és ez itt egy erdő.

-Ez igaz, de ez egy fenyőerdő és itt minden szúrós és érdes.

-Akkor miért vagy itt?

-Tobozokat gyűjtögetek.

-Azt eszel?

-Miért ennék tobozokat?

-Akkor miért gyűjtöd őket?

Mert ez a hobbim, hogy tobozokat gyűjtök.

-A manókan vannak hobbijaik?

-Bizony úgy mint neked a kérdezgetés.

-Az nem a hobbim.

-Pedig elég sokat kérdezel.

-Csak mert kiváncsi vagyok.

-Azt látom. És amúgy te itt laksz?

- Ugyan miért laknék itt? A faluban lakok a többi emberrel. Miért feltételezed, hogy itt lakok?
-Sejtettem, Csak azért kérdeztem ezt, hogy érezd mekkora csacsiságot kérdeztél korábban.

A kisfiú egy pillanatra elhallagtott, hiszen ő nem gondolta csacsiságnak ezt a kérdését.

-Segíthetek neked tobozt gyűjteni?

-Nem vagyok benne biztos, hogy egy kis ember megtudja ítélni, hogy melyik a megfelelő toboz.

-Miért ez mondjuk... Nézet körbe gyorsan az avarban a kisfiú... Ez miért nem jó?

- Ez például kérlek, cseppet laposabb a szabvány méretnél, itt pedig ez a része kicsit el van színeződve. Várj mutatok egy mintát. Elő vett egy bronz tobozt.

-Ez lenne a minta? Te készítetted?

- Dehogy is... ezt egy ötvös mester készítette.

-Ötvös mester?

-Egy olyan kobold, aki fémek megmunkálásával foglalkozik.

-Milyen fémek?

-Többnyire ón, bronz és réz, olykor - olykor ezüst vagy arany, de azt ritkán használnak.

-Csodálatos foglakozásnak hangzik...

-És precíz is. Nézd csak. – Tartotta a kis manó a talált és bronz tobozt egymás mellé. -Látod a különbséget?

-Nem sokat...

-Pedig van pár, ezekért a kis különbségekért a toboz zsűri ki is zárna.

-Toboz zsűri?

- Igen. Igazi remek szakértők, akik a toboz versenyeken mustrálják a benevezett terméseket.

-Ti versenyeztek is?

-Bizony egy egész vitrinnyi tobozom van, több közülük díjnyertes is.

-Vitrin?

-Neked tényleg a hobbid a kérdezgetés. A vitrin az egy szekrény. Olyanotok van?

-Persze, hogy van.

-Remek akkor előrébb vagyunk. Tehát, a vitrin nem más mint egy üveges ajtójú szekrény.Ami arra jó, hogy az ajtaja kinyitása nékül megcsodáld a benne lévő dolgokat.

-Remekül hangzik, olyat még sose láttam.

-Ha nem leszel tuskó akkor lehet egyszer megmutatom.

-Mi az, hogy tuskó leszek? Hogy lehetnék tuskó ? Ember vagyok.

-Reménytelen eset vagy... Az egy viselkedés forma, mint hogy kedves vagy hasonlók. eddig érted?

-Azt hiszem igen.

-Remek, szóval az aki tuskó az, szerintem mogorva és illetlen esetleg zsémbes és modortalan. Eddig érted?

-Nagyából.

-Helyes. Amúgy csak hogy tud én nem erdei manó vagyok.

-Akkor micsoda?

-Egy kelta tündérmanó.

--Ezt csak most találtad ki.

-Miért találnék ki ilyeneket?

- Nem tudom mert unatkozol és tobozokat gyűjtögetsz?

-Nem unalomból gyűjtöm ezeket a dolgokat, hanem ez a hobbim, mint már említettem. Ti ember gyerekek mindig ilyen bumfordisak vagytok?

-Nem is.

-Fogadjunk azt se tudtad, hogy mit jelet. - Mosolygott picit a kis tündérmanó.

-Nem igazán, de sejtettem, hogy nem kedves. Ti manók ilyen zsémbesek vagytok?

Ezt szinte magára se vette.

-Azért annyira nem is bántó, de mindegy is... Amúgy kedves ember gyerek elárulod téged, hogy hívnak. Nem szeretném, ha engem állandóan manóznál.

-Én Marci vagyok. És téged hogy hívnak?

-Örvendek Marci! Kedves neved van. Az én eredeti nevemet értemetlennek találnád, így hívj inkább Ákosnak.

-Rendben Ákos, örvendek én is a találkozásnak.

Elbúcsúztak egymástól mert már a kisfiúnak indulnia kellett vissza a többi emberhez.

Kezdett sötétedni, a fenyőerdő egyre szürkébbé változott, ahogy egyre inkább esteledett. A nap lemenő sugarai még egyszer okker sárgával át satírozták a táj egyes részeit, mint egy gomba kalapját vagy néhány barnás, érdes fatörzset, a tűleveleket is meg színezte még itt-ott néhány napsugár, majd végleg lebukott a távoli kékes hegyek mögött, narancsra festve az égboltot. Majd elszunnyadt a táj, ahogy a kisfiú is.