Március

Március.

Február végén megszülettek a kis fehér báránykák a lélegzetelállítóan szép walesi domboldalon. Anyukájuk bundája alól kibújva fedezték fel a körülöttük lévő gyönyörű világot. A dombos vidéken több, mint húsz kicsi bárányka született, mindegyik nagyon élénk és kíváncsi volt, de közülük is kitűnt egy, akit a kis gazdája Márciusnak nevezett el. Március számára nem létezett lehetetlen, a legmagasabb domboldalakra mászott fel, az óriás méretű tehenek között bújt el, a gazda kutyájával incselkedett, versenyt futott a többi báránnyal és az arra sétálókat szórakoztatta hatalmas szökkenéseivel. 

Egy meleg, napsütéses napon Március felfedezte a völgy mélyében megbújó patakot. A természet már gyönyörűen éledezett, rügyeztek a fák, a virágok szirmaikat bontották és a fű is kezdte visszanyerni zöldellő pompáját. Március nagyon szeretett volna lemenni a patak vizéhez, de ahogy édesanyja rájött, miben sántikál, megtiltotta neki. Arra kérte, hogy legyen óvatosabb és csak körülötte szaladgáljon. Március azonban nem hallgatott rá, és egy óvatlan pillanatban elszaladt, egyenesen le a patak vizéhez. 

Odahajolt a víz fölé és a vízben meglátta a saját tükörképét. Elcsodálkozott, hangosan bégetett, de nem ijedt meg. Ekkor valami csodálatos dolog történt. Március hangját hallva egyre több kis állat bukkant elő. Először a patak vizében pillantotta meg a kis halakat, amint odaúszkáltak Március lábához. Majd békák ugráltak a vízbe, a tündérrózsák kinyitották szirmaikat és az íriszek is meghajoltak Március előtt. A virágok szirmaira pillangók, méhecskék és dongók szálltak. Zümmögésüket messziről is lehetett hallani. A patak vizének felszínén egy kacsa család az öt kis fiókájával úszott Március felé, majd egy kedves hattyúcsalád is társult hozzájuk négy hattyúfiókával. A vízből kikukucskált egy vidra, aki addig békésen szunyókált a hínárok között. Az égből leszállt a vízpartra egy szürke gém és bátran belegázolt a vízbe. Messziről érkező gólyák és fecskék repkedtek a fejük felett. A patak túloldalán lévő erdőből is kíváncsi barátok érkeztek. Egy fiatal őzgida bukkant fel egy bokor mögül, majd kíváncsi kis nyulak ugrándoztak körülöttük. A szomszéd kertjéből átfutott hozzájuk egy szürke szamár, akinek vadludak és kis csibék totyogtak a nyomában. 

Lenyűgöző látvány volt, Március bégetésének hatására felélénkült a természet és újra erőre kapott, a tavasz megérkezett. Ettől a naptól kezdve Március minden nap lefutott a patak vizéhez, hogy találkozzon a barátaival, akikhez a többi kis bárány is csatlakozott és naphosszat együtt játszottak.